Kováts Tibor az érettségit követően egy szállodában dolgozott, majd két év katonaság után taxisofőrködött. 1970-ben disszidált, és Franciaország fővárosában, Párizsban telepedett le, ahol ezt követően 45 évig élt. Az utolsó 15 évben egy bankban dolgozott, onnan ment nyugdíjba. 2015-ben hazatelepült, feleségével Solymáron él.
– Apai nagyanyám, Skriván Aranka egyik felmenője híres történelmi személyiség volt, Skriván hadnagy ugyanis 1571-ben részt vett a lepantói csatában, majd egy lovagias párbajban megölte a kapudán pasát, vagyis a török hajóhad egyik parancsnokát, amiért nemesi címet kapott – kezdte Kováts Tibor. – Címerünkben ezért van kardra tűzve egy levágott török fej. Három évszázadot ugorva az időben Skriván felmenőim nevével már mint híres kalaposokkal találkozunk. Skriván Ferenc ükapámnak elegáns üzlete volt a Kígyó tér 5-ben, a Párizsi udvarban.
– Kováts Gyula nagyapám felmenői vendéglősök voltak Orsován, de ő 1888-ban már Temesváron született, majd hivatásos katonatisztként végigszolgálta az első világháború hadszíntereit – folytatta Kováts Tibor. – Ma is jól emlékszem a történeteire, amikor a híres 30 és felesről, vagyis 30,5 centiméteres mozsárágyúról mesélt, aminek a tölténye ember nagyságú volt. Trianont követően nagyapa a postán helyezkedett el, majd már nyugdíjasként 1945-ben Sopronbánfalvára költöztek, a Hegy utca 32-ben vettek egy házat.
– Édesapám még Temesváron született – mesélte Kováts Tibor. – 1943-ban elvégezte a Ludovikát, majd a második világháborúban páncélos tisztként szolgált. A háború végén az egységével visszavonulóban nyugatra tartott, amikor az országúton észrevette az édesanyámat, akit már futólag ismert, és felvette a gépkocsijába. Kapuváron a tábori pap eskette össze őket. Később apám megadta magát az oroszoknak, majd rövid időre hadifogolytáborba került Kőszeg környékén, ahonnan megszökött. A háború után belépett az újjáalakult Magyar Néphadseregbe, így került határvadászként ismét Sopronba. Amikor elkezdődtek a tisztogatások a honvédségnél, őt is elbocsájtották, és tisztviselőként helyezkedett el a soproni Temetkezési Vállalatnál. 1953-ban behívták az Alsólövér utcai ÁVH-központba, ahonnan soha többet nem tért haza. Koholt vádak alapján kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték, többet nem láttam az édesapámat, csak a búcsúlevelét vehettük kézbe 1954 augusztusában. Ugyanebben a perben a nagyapámat 10 év börtönre ítélték. Sopronhoz nemcsak apámnak a bánfalvi Hősi temetőben lévő sírja, de ezer és egy olyan gyermekkori emlék is köt, ami feledteti a sok bánatot és szomorúságot.
Családi háttér: 1946-ban született Budapesten. Édesapja hivatásos katonatiszt, édesanyja, dr. Bottyán Olga pedig a Magyar Nemzeti Múzeum antropológusa. Felesége, Erős Andrea pszichológus. Franciaországban született Thibaut (Tibor) fia jelenleg Ausztráliában él.
