Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Hazatértek Sopronba
Hajnalné Rihay Katalin családja a bombázások elől menekült el Sopronból, 1967-ben tértek haza. Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Hajnalné Rihay Katalin

Hazatértek Sopronba

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Hajnalné Rihay Katalin a csornai Hunyadi János Gimnáziumban érettségizett, majd 1965-ben elvégezte a Vendéglátóipari Főiskolát, néhány évvel később pedig közgazdász diplomát is szerzett. Volt a Tihany Szálló igazgatója, majd 1999-ben a HungarHotels Soproni Önálló Egységének igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba.

– Családunk a Csehország északi részén lévő Jičín városából származik – kezdte Hajnalné Rihay Katalin. – Frantisek ­Riha ükapámnak több gyermeke is született, közülük az egyik volt Riha János dédapám, aki a Monarchia hadseregében katonaorvosként tevékenykedett. Ebben a minőségében Csornára helyezték, majd itt is alapított családot, itt született 1880-ban a nagyapám, Riha János, aki szintén orvosi diplomát szerzett. Az első világháború során ezredorvosként harctéri szolgálatot teljesített, Signum Laudisszal, arany érdemkereszttel, Károly-csapatkereszttel tüntették ki, 1927-ben vitézzé avatták, ekkor lett a családnevünk Rihay. Nagyapa Eszterházán hercegi uradalmi orvos, majd körorvos volt. Nagyszüleim a 30-as évek elején Sopronba költöztek, és nagyapám a GYSEV orvosa lett.

– Édesapámékkal megszakadt a tradíció, Vladimir testvére katonatiszt lett, apám pedig 1940-ben erdőmérnöki diplomát szerzett – folytatta Hajnalné Rihay Katalin. – Vladimir nagybátyám súlyos sebesülésekkel hazajött a Don-kanyarból, majd mint megbélyegzett ludovikásnak menekülnie kellett, végül Franciaországban telepedett le, ott is halt meg. Édesapámat friss diplomásként a visszacsatolt Erdélybe, a felsővisói kincstári erdei vasútüzemek vezetőjének nevezték ki, majd megismerkedett az édesanyámmal, és megszülettem én is. Épült ott egy szép házunk, de még be sem tudtuk rendezni, máris menekülnünk kellett. Édesanyámmal mi balatonfüredi nagyszüleimnél leltünk új otthonra, apám pedig visszajött Sopronba, majd néhány héttel később itt egyesült újra a család, de a Sopront ért bombázások elől Miklósmajorba menekültünk. Ott édesapámat egy orosz katona kis híján agyonlőtte. Édesanyám családja tősgyökeres balatonfüredi. Nagyapám, id. Csizmazia Darab József Balatonfüreden elismert szőlőbirtokos és kiváló borosgazda volt. Tíz évig volt Balatonfüred bírója, többek között az ő nevéhez fűződik a hitelszövetkezet létesítése és a Krisztus Király-templom megépítése is. 1948 után kirekesztés, üldöztetés volt az osztályrésze, kizsákmányolónak, rendszerellenesnek minősítették. Csak a közismertsége és népszerűsége óvta meg a kitelepítéstől.

– Édesapám rendkívül változatos munkakörökben dolgozott, úgyhogy gyakorlatilag végigbarangoltuk a Dunántúlt Tapolcától Zalaegerszegen át Vácig, de a vágy persze mindig Sopron volt, ahová sok-sok vargabetű után 1967-ben sikerült hazatérnünk. 

Családi háttér: Balatonfüreden született 1944-ben. Édesapja okleveles erdőmérnök volt, édesanyja pedig vezette a háztartást, nevelte a gyerekeket. Férje, Hajnal János közgazdász, vendéglátó-ipari szakember. Gábor fiuk idegenforgalmi képesítést szerzett, Ákos pedig angol nyelvtanárit, de mindketten elismert teniszedzőként tevékenykednek.

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.