Kevesen élik tudatosan az életüket. Bár mindannyian büszkék vagyunk az okosságunkra, a legtöbben „csak” érzelmileg viszonyulunk önmagunkhoz is. Úgy éljük az életünket, hogy ami most jó, az úgy is marad, és elég majd akkor foglalkozni vele, amikor rossz lesz. Sőt! Elég akkor lépni, amikor annyira rossz már, hogy nagyon. Ezt hívjuk szenvedésnyomásnak. Persze akkor gyorsan-gyorsan… Mindenki ugorjon és csinálja, hogy nekünk megint minden jó legyen… most. Persze sok esetben ez már késő...
Pedig tervezhetnénk tudatosan „is” és akkor… Nem, nemcsak a szűrhető daganatos betegségek keresésére gondolok, de az elhízásra, a cukor–vérnyomás–koleszterin problémákra és a dohányzás kérdésére is. A baj, hogy egyik sem fáj, amíg...
Dr. Tschürtz Nándor
