Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  

Milivoj nagypapa volt az első patikus a családban

Ízig-vérig gyógyszerész

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, s azok is, akik elszakadtak Soprontól. Jelinekné dr. Nikolics Mária ugyan Budapesten él, de Sopronban érzi igazán otthon magát.

Harmadik generációs gyógyszerész Jelinekné dr. Nikolics Mária, aki a háború utáni közállapotok miatt soproniként született Budapesten. – Apai felmenőim Szerbiából származnak, majd a 18. század közepén, Mária Te­­rézia alatt települtek a Bánságba – meséli. – A család legidősebb tagja általában katona volt, így ükapám, Nikolics Illés is határőr őrmesterként szolgált. Miklós dédapám is elvégezte a te­­mesvári kadétiskolát, de végül ő nem folytatta a katonai pályát, hanem gazdálkodott. Sok gyermekük született, közöttük a nagyapám, Milivoj, aki az első gyógyszerész volt a családban. 1912-ben szerezte meg gyógyszerész diplomáját, majd Sopronba jött és Bélits Gyulánál kezdett el dolgozni, az Oroszlán Gyógyszertárban. Az első világháborúban az olasz fronton is szolgált, ekkor ismerkedett meg Sirca Viktóriával, a nagyanyámmal. Hamarosan összeházasodtak és végleg letelepedtek Sopronban, majd átvették az időközben elhunyt tulajdonostól az Oroszlán Gyógyszertárat.


– Édesapám 1940-ben gyógyszerészi, majd 1943-ban gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett – folytatja családja történetét Jelinekné dr. Nikolics Mária. – Az egyetemi évek alatt ismerkedtek meg a szüleim, majd a há­­ború alatt össze is házasodtak és hazaköltöztek Sopronba. Itt édesanyámmal, dr. Hartai Máriával egészen az 1950-es az államosításig együtt vezették saját patikájukat. Ezt követően édesapa a Than Károly gyógyszertárat vezette, ahol kutatólaboratóriumot rendezett be és munkásságával elnyerte a gyógyszerészeti tudomány doktora címet, és címzetes egyetemi tanárrá is kinevezték. Édesanya pedig egészen nyugdíjba vonulásáig az egyszerűen csak 5/18-asra átkeresztelt Magyar utcai, mai nevén Arany Kígyó Gyógyszertárat vezette.

Jelinekné dr. Ni­­kolics Mária ma­­ga is dolgozott kutatóként egy neves gyógyszergyárban, majd évtizedekig gyógyszer-technológiát oktatott a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán, jelenleg pedig az Egyetemi Gyógy­­szertárban dolgozik mint nyugalmazott egyetemi adjunktus. Emellett a Be­­vezetés a gyógyszerészi tudományba, valamint a Gyógyszerésztörténet című tantárgyakat továbbra is oktatja az egyetem hallgatóinak német nyelven is.


Családi háttér

 1946-ban született Budapesten. Szülei mindketten gyógyszerészek voltak. Édesapja, dr. Nikolics Károly Sopron díszpolgára, a Fő téri Patikamúzeum megálmodója és egyik létrehozója, bronz emléktáblája is ott található. Férje, Jelinek Gábor operaénekes, énekművész–tanár, több opera- és dalestje volt a fertődi Esterházy-kastélyban is. Piroska lányuk német–magyar szakos középiskolai tanár.

Kapcsolódó cikkek

Rendszeresen hazajár

Rendszeresen hazajár

2022. 05. 11. | Pluzsik Tamás

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Az egészségértés

Az egészségértés

2022. 05. 11. | dr. Tschürtz Nándor

Ugye, milyen furcsa ez a szó? Hát, kell az egészséget értenünk? Nem elég, ha csak úgy egészségesek vagyunk? Tényleg, magától van az egészségünk?