– Jól emlékszem arra a délelőttre, ugyanis mint Tárczy-Hornoch professzor úr tanársegédje szintezési gyakorlatot vezettem a hallgatóknak, amikor elviharzott előttünk egy rendkívül csinos, filigrán, szőke lány – kezdte dr. Orbán Aladár. – A hallgatók figyelmét is elvonta a „jelenség”, én pedig úgy tettem, mintha észre sem vettem volna őt, azaz Editet, pedig dehogynem.
– Azon, hogy Ali szinte rám sem nézett, annyira megsértődtem, hogy visszafelé menet messze elkerültem a társaságot, de hamarosan áthelyeztek arra a tanszékre, ahol ő is dolgozott, úgyhogy napi kapcsolatba kerültünk – fűzte tovább Edit. – Itt már nem tudtuk, de nem is akartuk elkerülni egymást. Az első randevúnk 1957 nyarán volt az Erzsébet-kertben. Brennbergbányán a szüleimnél volt az eljegyzésünk 1961 karácsonyán. A karácsonyfára volt fölakasztva a jegygyűrű, majd egy fél évvel később a bencés templomban megtartottuk az esküvőnket, ahol Garami Elek, a Szent Asztrik Gimnázium egykori igazgatója, Ali volt tanára adott össze bennünket.
– Viccesen mondogattam a barátaimnak, hogy engem már csak az ment meg a nősüléstől, ha behívnak katonának… Néhány nappal az esküvő után érkezett a behívó tartalékos tiszti kiképzésre, úgyhogy a nászutunkat részben mundérban töltöttem Budapesten, ahová Edit is elkísért. – Aladár fiunk 1965-ben, Zoltán pedig 1970-ben született, de hosszú ideig öttagú volt a család, mert együtt laktunk Ali édesanyjával – mondta Edit. – Jövőre lesz a gyémántlakodalmunk, alig akarom elhinni. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, amit nemcsak idehaza, hanem a munkahelyünkön is együtt töltöttünk, elmondhatom, hogy köztünk soha, de szó szerint soha nem volt komoly nézeteltérés.
– Edittel nehéz is lett volna összeveszni – erősítette meg a fentieket Aladár –, legfeljebb néhány apró kis dolgon, azon meg nem érdemes. Úgy gondolom, ez a hosszú és boldog házasság titka, meg az egymáshoz való feltétlen ragaszkodás, amit nevezhetünk örök szerelemnek, örök szeretetnek.
Dr. Orbán Aladár címzetes egyetemi docens, okleveles földmérő mérnök és térképész hadmérnök 1932-ben született Budapesten. Az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet tudományos főmunkatársaként ment nyugdíjba.
Dr. Orbánné Lappinger Edit 1935-ben született Brennbergbányán. Férjéhez hasonlóan ő is az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetben dolgozott adminisztratív munkakörben, onnan is ment nyugdíjba.
