Asbóth Imre annak az iskolának volt a felső tagozatos tanulója, melynek jelenleg az igazgatója, majd a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett 1979-ben. A győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán 1982-ben tanítói diplomát szerzett, ezt követően négy évig Győrben dolgozott, majd 1986-tól napjainkig Sopronban. Időközben tanári diplomát is szerzett, tíz évig volt a vezetője a dolgozók általános iskolájának, 2011-ben nevezték ki a Deák Téri Általános Iskola igazgatójának.
– Igazán híres Asbóthokkal nem valószínű, hogy szoros családi rokonságban vagyunk, de így is büszkeséggel tölt el, hogy azonos családnevet viselek azzal az Asbóth Sándorral, aki Klapka György hadmérnöke volt az 1848-as szabadságharcban, majd az amerikai polgárháborúnak is az egyik hőse lett – mesélte családja történetét Asbóth Imre. – Ha tehetem, mindig tisztelettel adózom keszthelyi szülőháza előtt, mintha egyenes ági felmenőm lenne. Mivel édesapám családja Vas megyei, hasonlóképpen vagyok azzal a szombathelyi születésű, kiváló teniszezővel, Asbóth Józseffel is, aki mindeddig egyetlen magyarként egyéni Grand Slam trófeát nyert 1947-ben a Roland Garroson. Ő talán még távoli rokon is lehet, éppen ezért mindig elérzékenyülök, ha a róla elnevezett szombathelyi utcába visz az utam. Asbóth Lajos nagyapám az Ajka közelében lévő csingervölgyi bányában dolgozott gépészként, így édesapám 1932-ben a közeli Úrkúton született. Sajnos a nagymama fiatalon meghalt, hét gyereket hagyott maga után árván, édesapámat ezért rokonok nevelték föl Gyóróban. A háborút követően nagyapámmal együtt az egész család Sopronba költözött.
– Édesapám, akinek a nevét is viselem, lényegében egész életében a Soproni Szőnyeggyárban dolgozott, a család pedig a történelmi belvárosban lakott, az Új utca 15-ben, pontosan szemben az 1967-ben feltárt Ó-zsinagógával, melyben pedig apám két testvére, Jolán néném és Pista bátyám lakott – folytatta Asbóth Imre. – A ház, amelyben az a kétszobás lakás volt, melyben anyai nagyszüleimmel együtt laktunk, akkor is és talán ma is a legromosabb épülete ennek a csodálatos utcának. Mivel magántulajdonban volt, nem került bele egyik felújítási programba sem, így még vízcsap is csak a folyosónkon volt. Szerény körülmények között éltünk, ezzel együtt szeretetteljes, boldog és szép gyermekkorom volt, egész nap az utcán játszottunk. Forgalom nem volt, hacsak nem jött éppen haza a nagybátyám a legendás Messerschmitt Kabinenroller háromkerekű „buborékautójával”, amit ma talán még jobban megcsodálnának, mint annak idején.
– Mindig nagy élmény volt, ha filmesek jöttek a belvárosba, jól emlékszem például a Kőszívű ember fiainak egy-egy forgatási jelenetére. A Storno-házban volt Bazsó bácsi cipészműhelye, akitől gyakran kaptam faszögeket, hogy ezzel „javítsam meg” odahaza az öreg sámlit. Mindez ma már távoli múlt, a gyerekeinknek lassan történelem, nekem pedig kifényesedő emlékképek sora…
Családi háttér: 1961-ben született Sopronban. Édesapja a Soproni Szőnyeggyárban, édesanyja pedig a Soproni Selyemgyárban dolgozott. Felesége a Soproni Német Nemzetiségi Általános Iskolában alsó tagozatos tanítónő. Tamás fiuk közlekedésmérnök, András pedig egy anyagvizsgáló laboratóriumban dolgozik, extraligás asztaliteniszező volt, jelenleg a Nagycenk NB II-es csapatának a játékos-edzője.
