Dr. Gyurácz Sándor a Petőfi téri általános után Csanády Sándor osztályában érettségizett a Széchenyi-gimnáziumban. Tanulmányait 1960-ban a Miskolci Egyetem gépészmérnöki karán kezdte, majd átiratkozott a soproni Erdőmérnöki Főiskolára. Okleveles faipari mérnöki diplomáját 1965-ben szerezte meg. Szakmai pályafutását az ÉPFA vállalatnál kezdte előbb a fővárosban, később Sopronban, majd a Lentiben lévő részleg főmérnökének nevezték ki. 1972-ben hallgatott dr. Szabó Dénes professzor hívó szavára, és ezt követően 30 évig oktatott a Soproni Egyetem Faipari Géptan Tanszékén, ahonnan 2003-ban tiszteletbeli egyetemi docensként ment nyugdíjba.
– A nagyszüleim Vas megyeiek voltak, a nagymama püspöki, a nagyapa pedig molnári születésű – kezdte dr. Gyurácz Sándor. – Ma már ezen a néven egyik falu sem található, hisz 1949-ben egyesítették azokat, így jött létre Püspökmolnári. Sándor nagyapám vasúti raktáros volt, a századfordulón kerültek Sopronba, ugyanis kinevezték vezető raktárosnak a Déli pályaudvarra. Édesapám már Sopronban született 1903-ban, a Líceumban érettségizett, majd miután átvette jogi diplomáját Szegeden, pénzügyi fogalmazóként dolgozott Móron, később pedig a tapolcai adóhivatalban. Munkamániás volt, amihez még hozzáadódott az is, hogy az egyik cigarettát a másik után szívta. Korai halálának is ez volt az oka. Mindössze kétéves voltam, amikor elvesztettük.
– Édesanyám családja szigligeti – folytatta dr. Gyurácz Sándor. – Lakics József nagyapa 1862-ben született Cserszegtomajon, majd a csurgói tanítóképző intézetben szerzett kántortanítói oklevelet. Negyvenhárom évig oktatta a szigligeti és a környékbeli gyerekeket. Szerény fizetéséből nagyanyámmal együtt tíz gyermeket, öt fiút és öt lányt neveltek föl, köztük az 1904-ben született édesanyámat. A nagy családot a rokonság úgy támogatta, hogy egy-egy gyereket elvittek magukhoz hosszabb-rövidebb időre. Egy ilyen nyaralás során érkezett anyám Janka nővéréhez Sopronba, ahol megismerkedett apámmal. Az ő halála után Janka néném nyújtott segítő kezet, hisz közben ő is megözvegyült, így a kerültünk édesanyámmal a Vörösmarty utcai Finkey-házba.
– Sajnos ezzel még nem ért véget a kálváriánk. Anyám özvegyi kárpótlás gyanánt 1947-ben trafikjogot kapott Keszthelyen, így újra költöznünk kellett. Hamarosan Janka néném az egyetem központi épületében büfé üzemeltetésére kapott engedélyt, ahová édesanyámmal áthelyeztette az ő trafikjogát is, így 1949-ben ismét soproniak lettünk. Sajnos 1952-ben megszüntették a büfét, a trafikot, anyám a nővérével együtt örülhetett, hogy fölvették takarítónőnek a kollégiumba. Drága jó anyám volt később telefonközpont-kezelő, portás, majd a Soproni Fésűsfonalgyár csomagolójából ment nyugdíjba. Így nemcsak öröm és boldogság, hanem egyfajta elégtétel is volt számára, hogy halála előtt egy évvel diplomát kaptam azon az egyetemen, melyhez őt is annyi szál kötötte – zárta dr. Gyurácz Sándor.
Családi háttér: 1941-ben született Szombathelyen. Édesapja jogot végzett, adóügyi szakember volt, édesanyja nehéz és változatos életpályát futott be. Felesége, Csomor Ágota okleveles faipari mérnök. Attila fiuk közgazdász.