Dr. Márkus István a soproni erdészeti technikumban Cseresznyés Géza osztályában érettségizett, majd felvették a soproni Erdőmérnöki Főiskolára. Okleveles erdőmérnöki diplomáját 1966-ban vette át az Erdészeti és Faipari Egyetem rektorától. Első munkahelyén, mint a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság mérnöke, az őrségi talajvédelmi program megvalósításában tevékenykedett. 1979-ben visszahívták az egyetem földméréstan tanszékére, ahonnan 2007-ben egyetemi docensként ment nyugdíjba. Több mint három évtizeden át volt a Fertő tavi Vitorlás Szövetség titkára.
– Apai felmenőim több generációra visszamenőleg Sopron vármegyeiek voltak, hisz csak az 1950-es megyerendezést követően csatolták Sajtoskált Vas megyéhez – kezdte dr. Márkus István. – Márkus Ferenc nagyapám az 1930-as években kapott fegyőri állást a sopronkőhidai fegyházban, ekkor költözött a családunk Sopronba.
– Édesapám Ferenc nevű bátyja ügyvéd volt, a Katolikus Konvent elnökeként meghatározó szerepet játszott abban, hogy az egykori kurucdombi vásártér helyén felépüljön a Szent István-templom – folytatta dr. Márkus István. – Erről az Újság című lap 1938. március 31-i száma is tudósít: „A katolikus konvent díszgyűlés keretében iktatta be tisztségébe újonnan választott elnökét, Márkus Ferenc dr. ügyvédet. A konvent új elnöke beszédében Sopron harmadik plébániájának felállítását mondotta szükségesnek. Bejelentette, hogy Szent István napján új katolikus templom alapkövét fogják lerakni és a katolikus népiskolát nyolcosztályúvá fogják kifejleszteni.”. Apám polgári iskolát végzett, majd tisztviselőként a városházán dolgozott 1949-ig. Ekkor a politikai tisztogatás őt is utolérte és nyugdíjazták. Édesanyám felmenői, a Heinrich család Bajorországból származik. Heinrich Román nagyapám előbb városi útmesterként tevékenykedett, majd az 1900-as évek elején kiváló fotósként tette le a névjegyét a városban. Nagyapa évtizedekig vezetőségi tagja volt a Soproni Képzőművészeti Körön belül 1902-ben megalakult „Soproni Photo Club”-nak. Tudomásom szerint a Soproni Levéltár őrzi azt a közel 100 darab általa készített, fekete-fehér diapozitívet, melyet ifj. Steiner Károly festőművész „színezett ki”, hogy ezeket a városképeket 1928-ban bemutathassák a bécsi Urániában, ezt követően pedig szerte az országban. Ő lett a városi mozi első igazgatója. Mindezek mellett kiváló mechanikusként fényképezőgépek javításával, sőt gyártásával is foglalkozott, valamint egy motorszerelő műhelynek is a tulajdonosa volt. Hogy mit örököltem a felmenőimtől? – a város szeretetét és értékeinek a megbecsülését – zárta dr. Márkus István.
Családi háttér: 1942-ben született Sopronban. Édesapja városházi tisztviselő, édesanyja pedig varrónő volt, majd a Soproni Ruhagyár megalakulását követően azt az előregyártó részleget vezette, ahol a gyár új modelljei születtek meg. Felesége, néhai Tamás Margit, akivel 51 évig voltak házasok, magyar–orosz–testnevelés szakos középiskolai tanár volt. András fiuk biológus, a Duna–Dráva Nemzeti Park Természetmegőrzési Osztályának botanikai referense.
