Fabó Károly édesapjához és nagyapjához hasonlóan az evangélikus líceumban – akkor Berzsenyi Dániel Gimnázium – érettségizett 1964-ben, majd a fertődi felsőfokú mezőgazdasági technikumban folytatta tanulmányait. A nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán kertészmérnöki diplomát szerzett. Dolgozott a Haladás Termelőszövetkezetben, a Soproni Állami Gazdaságban, majd 1968-ban mezőgazdászként vették föl a Soproni Földhivatalba, ahol végigjárva a szakmai ranglétrát, 1986-ban nevezték ki igazgatónak. 2005-ben Wälder József-díjjal tüntették ki, negyvenévi földhivatali szolgálat után 2006-ban ment nyugdíjba.
– A Frühwirth ősök, mert ez volt az eredeti családnevünk, a 16. században az egykori Hanza-város, Rostock környékéről érkeztek a valamikor Vas vármegyéhez tartozó, királyi váráról híres Borostyánkő (Bernstein) nevű településre – kezdte Fabó Károly. – 1815-ben Frühwirth Károly szépapám is még ott született, majd mint bognármester Sopronban telepedett le, és itt 1846-ban kapott polgárjogot. A Károly név apáról fiúra szállt a családban, dédapámat is így hívták, ő a líceumban érettségizett, majd tanítói oklevelet szerzett, és a Színház utcai evangélikus iskola igazgatójaként ment nyugdíjba. Tasch János kefekötő lányát vette feleségül, házasságukból négy gyermek született, köztük Károly nagyapám, aki a budapesti Királyi József Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, majd hazatért szülővárosába, és elvette felségül a híres ruszti szőlész–borász családból származó Wenzl Margitot, drága jó nagyanyámat.
– Nagyapa igen változatos szakmai életpályát futott be, dolgozott Zágrábban, majd a Kassa–oderbergi vasútnak lett a műszaki vezetője, így édesapám is a Felvidéken, Ruttkán (Vrútky) született, majd a trianoni döntést követően kizsuppolták őket az otthonukból, hogy aztán sok-sok viszontagság után érjenek haza Sopronba – folytatta Fabó Károly. – Nagyapa később a GYSEV-nek lett a műszaki igazgatója, emellett hosszú ideig az SVSE elnöke is volt. Édesapám Pécsen jogot végzett, tüzér hadnagyként frontszolgálatot teljesített, majd belépett a csendőrség kötelékébe. Emiatt történt a család névmagyarosítása is, mégpedig azért Fabóra, mert nagyapám kutatásai szerint ez egy ősrégi magyar családnév. Szüleim a háború végén Németországba kerültek, én is ott születtem. Édesapámat hadifogolyként elvitték Angliába, onnan ő Kanadába emigrált, Calgaryban telepedett le. Édesanyámmal 1946-ban mi hazajöttünk Kertára, ahol anyai nagyapám, Ihász Mihály evangélikus lelkészként tevékenykedett. Így lettem „kétlaki”, hisz hol a soproni, hol a kertai nagyszülőknél voltam. Édesanyámat sok megaláztatás érte, súlyos billog volt az, hogy „csendőrfeleség”, ezért hosszú ideig Sopronban munkát sem vállalhatott. 1955-ben szüleim elváltak, majd édesanyám újra férjhez ment. Sokat köszönhetek nevelőapámnak, Karner Lajosnak, hisz édesapámmal először 26 éves koromban találkoztam. Családunk sok hányattatáson, megpróbáltatáson ment keresztül, de ma már mindez számomra „csak” történelem, és ez így van rendjén.
Családi háttér: 1945-ben született Németországban, Hildesheimben. Édesapja jogot végzett, a háború után Kanadába emigrált. Édesanyja mint orvos adminisztrátor ment nyugdíjba. Felesége a soproni polgármesteri hivatalban dolgozott nyugdíjazásáig. Károly fia Celldömölk közelében, Köcskön él.
