Szóval azt, ami nem jó, amiket érez (és ha akkor vérnyomást mér, az baromi magas). Végighallgatom, és feljegyzetelem az ambuláns lapra a hallottakat, majd megkérdezem, hogy mikor volt először ilyen. Azonnali a válasz: „az első gyermekem születésénél” (1974). Ez bizony kerek 50 esztendő. Rettentő, hogy azóta legfeljebb 1–1 hónap maradt panasz nélkül...
Ilyen az élet, ha valaki 50 évig szorongásos, pánikzavarral küzd. Így „maszatolunk”, ha csak egy-egy paraméter (például vérnyomás) optimalizálására van személyes (páciensi) és orvosi (szakmai) szándék, 1974 óta is. És persze nem segít a helyzeten, hogy az 50 év felében (!) orvosi tanácsra (és orvos által felírva!) Xanax/ Frontin „bekapkodással” próbálkozik.
A „mi lett volna, ha…” számára most nem segítség, de talán valaki másnak igen, akinek életében most írják az 1974-es évet.
Dr. Tschürtz Nándor
