Persze megkérdezem, hogy szed-e valami gyógyszert, sőt azt is (mert ezen is sok múlhat), hogy mikor és hogyan veszi azt be. Vannak például olyan gyógyszerek, amiket totál éhgyomorra kell kevés vízzel bevenni (mert csak úgy hatnak megfelelően), és vannak, amiket étellel együtt kell szedni (mert vagy úgy hatnak egyenletesen, vagy akkor a legkevesebb az esetleges mellékhatásuk). „Persze” nem csak a „receptköteles” gyógyszer lehet fontos, így azt a furcsa kérdést is felteszem, hogy „szed-e valamilyen gyógyhatású vagy annak gondolt” készítményt. Sok esetben ez az a pillanat, amikor csak kapkodom a fejemet, és írom, és írom egymás alá a hosszú listát. No, igen. Szemtelen módon ilyenkor (is) megkérdezem, hogy ez vagy az mire is jó? Megdöbbentő, de néhány reklámszlogenen kívül a legtöbbször a tanácstalanság sikító élménye a válasz.
Ma már tényleg (szinte) mindenki szed valamit? És miért? És mire? És az tényleg használ? No, jó, de kinek használ?
Dr. Tschürtz Nándor
