Többször elhangzott az intelem, hogy „Ne kerülj túl közel lelkileg a pácienshez!”. Pedig első gondolatként nem tűnik rossz „ötletnek” a pácienssel való azonosulás. Akkor sokkalta jobban megérthetjük (mert érezzük) a helyzetét, vívódást, cselekvését vagy tétlenségét. A vele való azonosulás azonban megfoszt a reális értékelés és a „tiszta” szakmai alapú javaslat lehetőségétől. Emiatt sosem lehet az a kérdés, hogy én a helyében mit tennék, hisz egyikünk sem vállalhatja át más keresztjét, és nem hozhat helyette döntéseket.
A másik ok a „ne kerülj túl közel” intelemre, hogy ilyenkor, ha valakit elveszítünk, kicsit vele halunk mi is. Van néhány ember, akinek sorsa még határozott „nem akarással is” megrendít. És az az ember óhatatlanul, minden igyekezete ellenére túl közel kerül. És amikor segíteni akarok, és nincs segítség…, együtt bukunk el, és ebbe nemcsak ő, de „kicsit” én is belehalok. Talán saját mulandóságom is feltűnik ilyenkor. Talán kicsit magamat is siratom.
Dr. Tschürtz Nándor
