Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
„Nem vagyok vendég…”
Dr. Bausz Mária évtizedek óta Budapesten él, de Sopronba mindig hazajön. Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – dr. Bausz Mária

„Nem vagyok vendég…”

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Dr. Bausz Mária az általános iskolát Lövőn végezte, majd Horváth Teréz osztályában érettségizett a soproni Martos Flóra Gimnáziumban. 1971-ben kapta kézhez orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán. 1976-ban szemészet szakvizsgát tett. Oktatóként végigjárta az egyetemi ranglétrát, 2006-tól klinikai főorvos. Fő szakterülete a veleszületett szürkehályog- és zöldhályog-problémák műtéti megoldása. 2010-ben Batthyány-Strattmann László-életműdíjat, egy évvel ezelőtt pedig a magyarországi szemészeti ellátásért folytatott tevékenységéért Imre-Blaskovics emlékérmet vett át.

– Őseim mindnyájan lövői kötődésűek – kezdte dr. Bausz Mária. – A közelmúltban a testvéremmel helyreállíttattuk a falu temetőjében lévő családi sírboltot, és ekkor szembesültünk azzal, hogy a dédapám, akit Bausz Jánosnak hívtak, a 19. század negyvenes éveiben született. A Soproni Napló 1909. február 20-i számában az olvasható, hogy Baán Endre főispán felhívására a dél-olaszországi földrengés által sújtottak részére Sopronvármegye területén gyűjtést szerveztek, ahol az adakozók között szerepelt Bausz János dédapám neve is. Jómódú gazdálkodó volt, 1907 őszén beválasztották a vármegyei törvényhatósági bizottság tagjai közé. A közéleti szereplést Lajos nagyapám is folytatta, általános köztiszteletnek örvendett, hosszú évekig ő volt Lövőn a községi bíró, valamint a Lövő és vidéke Hitelszövetkezet igazgatóságának is a tagja.

– Édesapám is folytatta a gazdálkodást a faluban, de aztán jött az ötvenes évek hírhedt „padláslesöprése”, a téeszesítés, ami gyakorlatilag véget vetett mindannak, ami apáról fiúra hagyományozódott a falvakban – folytatta dr. Bausz Mária. – Lövő egyedülálló volt abban is, hogy bár nem nagy falu, mégis három téesz szerveződött, az egyiknek, az úgynevezett felvégi Rákóczi Termelőszövetkezetnek rövid ideig az édesapám volt az elnöke. A hatvanas évek második felében szüleim Sopronba költöztek, és betanított munkásként dolgoztak a Fémtömegcikk Kisipari Szövetkezet Rákóczi utcai műhelyében. Édesapám öccse, Bausz János kiváló labdarúgóként is hírnevet szerzett magának, a Szombathelyi Haladás színeiben az NB I-ben is játszott, majd a Soproni Postásnak volt az egyik legendás edzője. Édesanyám felmenői, a Vissi család is tősgyökeres lövői gazdálkodó família volt. A szüleim jó barátságban voltak az utcánkban lakó dr. Horváth Dénes gyógyszerésszel, Sopron későbbi díszpolgárával és az ő családjával. Sajnos közeli rokonunk Lövőn már csak a temetőben van, öcsém Sopronban él, én pedig már évtizedek óta Budapesten, oda köt a hivatásom, de soha nem érzem magam vendégnek Sopronban, ide mindig hazajövök.

Családi háttér: A lövői családi házban született 1946-ban. Édesapja változatos életpálya után betanított munkásként ment nyugdíjba, csakúgy, mint az édesanyja. Férje, dr. Forgács Csaba okleveles közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa. Szilvia lányuk színházi producer, színésznő, újságíró, integrált oktató és tanácsadó. Tamás fiuk a California State University matematikaprofesszora az USA-ban.

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.