– A sors összeterelt bennünket, ugyanis mindketten ugyanazzal a vonattal érkeztünk felvételizni a vendéglátóipari szakiskolába – kezdte Kis József.

– Már akkor észrevettem a jóképű srácot – folytatta Katalin. – A sikeres felvételi után egy osztályba kerültünk, ugyan ő pincérnek tanult, én pedig szakácsnak. Hamarosan mindkettőnket a Pannóniába osztottak be gyakorlatra, úgyhogy ott is együtt voltunk.

Ez idő tájt nem volt közöttük más, csak barátság. A végzést követően talált igazán egymásra a két fiatal, ekkor már a szabadnapjaikon kézen fogva mentek a Hoffer cukrászdába egy-egy krémesre, gesztenyepürére.

– Szerettük volna minél előbb összekötni az életünket, közös otthont teremteni – mesélte József. – 1965 karácsonyának másnapján elmentünk Veszkénybe, ahol az édesapám, régi illendő szokás szerint, Kati szüleitől megkérte számomra a lányuk kezét.

Majdnem egy év múlva, 1966. augusztus 27-én a veszkényi templomban esküdött egymásnak örök hűséget a két fiatal, amit egy emlékezetes sátras lakodalom követett, ahol két zenekar is játszott.

– Boldogok voltunk első közös otthonunkban, a konyha nélküli, egyszobás, Rákosi utcai albérletben, ahonnan Komár robogóval járt Jóska a Fenyves Szállóba, ahol aztán ismét együtt dolgoztunk, és persze raktuk félre a pénzt – tette hozzá Katalin. – Hamarosan a sógoromékkal közösen vásároltunk egy Színház utcai lakást, amit kettéosztottunk. Ide született 1968-ban Gabi lányunk, majd egy évvel később Jóska fiunk.

A házaspár egy rövid időszakot leszámítva folyamatosan együtt dolgozott és dolgozik ma is, több mint hat évtizede. A Fő téren, a Tűztorony tövében lévő étterem egyúttal a család névjegye is, itt már nemcsak a gyerekek, de az unokák is fontos feladatokat kapnak.

– A hosszú és boldog házasság titka? Az őszinte szeretet, amiből mind a mai napig nagyon sokat kapok a férjemtől. Nem múlik el úgy hét, hogy ne lepne meg kisebb-nagyobb ajándékokkal. És még valami: ma is úgy, olyan szeretettel fogjuk egymás kezét, mint hatvan évvel ezelőtt – fogalmazott Katalin.

– Őszintén mondom, minket egymásnak teremtett a Jóisten és mintegy ráadásként megajándékozott bennünket az örök szerelemmel – zárta Kis József. 

Kisné Vörös Katalin 1946-ban született Veszkényben. Kiváló szakács, meghatározó szerepe volt abban, hogy a férje által vezetett étterem megkapta a gasztronómiai újságírók védnöki tábláját.

Kis József Himodon született 1945-ben. Városunk emblematikus vendéglátóipari szakembere, saját megfogalmazása szerint ő a legidősebb Sopronban, aki még ma is „platzon van”.