Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

„Őrzöm felmenőim emlékét”
Tóth Sándor Frigyes öt kötetben jelentette meg forrásmunkáját a GYSEV-ről, melyet tervei szerint még három követ. Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Tóth Sándor Frigyes

„Őrzöm felmenőim emlékét”

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Tóth Sándor Frigyes a Berzsenyi-gimnázium kémia tagozatos osztályában érettségizett, majd az NDK-ban folytatta tanulmányait. A drezdai Friedrich List Közlekedési Egyetemen 1979-ben szerzett vasútgépészmérnöki diplomát. Előbb a MÁV-nál, majd a GYSEV-nél dolgozott, időközben mérnök–közgazdász diplomát is szerzett, 1986-tól pedig főállásban vasúttörténettel foglalkozott. Publikációinak száma közel száz, első, Az Orient Expressz című könyvét még Lovas Gyulával közösen írta, melyet azóta több is követett. Saját kiadásában jelent meg eddig öt kötetben a Győr–Sopron–Ebenfurt vasút kronológiája című reprezentatív forrásmunkája, melyet tervei szerint még további három fog követni.

– Az apai felmenőim Nagyvázsonyból származnak, Tóth Gyula nagyapám onnan került Sopronba, a méltán nagyhírű Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumba, ott is érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–latin szakos tanári oklevelet szerzett – kezdte Tóth Sándor. – Tanítani a világhírű, Nobel-díjasok sorát adó Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban kezdett. Szépen indult életpályája sajnos váratlanul és tragikusan ért véget, 36 éves korában korabeli szóhasználattal élve gennyvérűségben, azaz vérmérgezésben halt meg. Az volt különösen megrázó mindebben, hogy még ugyanabban az évben, 1923-ban halt meg a felesége, a nagymamám, ­Riedl Margit is hasi hagymázban, azaz hastífuszban.

– Riedl nagymama Félszerfalván (Hirm) nőtt fel, az édesapja a félszerfalvi cukorgyár pénztárosa volt – folytatta Tóth Sándor. – Maga a Riedl család egyébként Körmendről származott, József szépapám a 19. század első felében ott volt mézeskalácsos és bábos. Különösen érdekes a dédnagymamámnak, Elisabeth Pfendesacknak a családja, akinek a felmenői mindnyájan szűcsmesterek voltak, üzletük a Várkerület 31. szám alatt volt. A családi hagyomány szerint a Pfendesack família egyik őse, Gottfried Pfendesack gyémántcsiszolással foglalkozott Amszterdamban, és tagja volt a szigorú erkölcsi szabályok szerint élő kvéker vallási közösségeknek. Az üldöztetések elől a kvékerek jelentős része Amerikába menekült, Gottfried Pfendesack szépapám a 18. század első felében Sopront választotta új otthonául. Az édesanyám, Schöberl Rozália családja tősgyökeres bánfalvi. Schöberl Frigyes nagyapám a GYSEV-nél dolgozott lakatosként, 1944. december 6-án a Sopront ért légitámadás egyik áldozata lett. Anyai nagyanyám, Steininger Anna 1945 őszén halt meg, így én egyetlen nagyszülőmet sem ismertem személyesen, de nagy tisztelettel gondolok mindannyiukra, az összes felmenőmre, szívem mélyén őrzöm az emléküket. 

Családi háttér:
1957-ben született Sopronban, a Várkerület 31. számú házban. Édesapja bérelszámoló osztályvezető volt a Soproni Vasöntödében, édesanyja pedig a Soproni Vízműben dolgozott tervstatisztikusként. Feleségét az egyetemi évek alatt Drezdában ismerte meg, nyugdíjba vonulásáig egy soproni ügyvédi irodában dolgozott. Olivér fiuk a Gábor Dénes Főiskolán szerzett diplomát, jelenleg egy osztrák cég alkalmazottja, Eleonóra lányuk a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolát végezte el, jelenleg az első gyermekével van szülési szabadságon.

Kapcsolódó cikkek

Tűzön-vízen át egymásért

Tűzön-vízen át egymásért

2022. 01. 12. | Pluzsik Tamás

Bizonyára sokan álmodoznak az egész életen át tartó szerelemről, és vannak olyan szerencsések, akiknek ez meg is adatott. Sorozatunkban olyan soproni házaspárokkal beszélgetünk, akik talán tudják a hosszú és boldog házasság titkát. Legalábbis az életük példa lehet erre.

Miért csinálom?

2022. 01. 12.

„Miért irkálod ezeket a szösszeneteket? Van ennek értelme? Lehet mérni a hatását az írásaidnak?”