– Ma is jól emlékszem a pontos dátumra, hogyne emlékeznék, hisz hónapokkal előtte már elkezdtük vágni a centit: 1968. február 15-én délelőtt szereltem le mint a csornai kerület határőre – kezdte Takács Lajos. – Két nappal később Patzner Géza gyerekkori barátom húgának, Csöpinek az az ötlete támadt, hogy menjünk el a „selyem-bálba”, ahol ott lesz az ő barátnője is. Nem kellett sokat noszogatni, hisz a mi fiatalságunk meghatározó helye volt a Sotex Kultúrház, ott volt ez a bál is. Leginkább Csöpi barátnője miatt mentem el, akit egyébként látásból ismertem.
– A bálból már együtt jöttünk el, hazakísért Lajos az Agyag utcába, és meg is beszéltük az első randevúnk helyszínét a Szent György utcában lévő Fórum eszpresszóba, melynek helyén ma egy pizzéria működik – folytatta a történetet Terike.
Az első vasárnapi randevút aztán sok-sok követte: Borostyán cukrászda, Pannónia bár, Fenyves bár, SZOT bár…
– Persze csak a hétvégeken, hisz Lajos a vágóhídon dolgozott, én pedig a selyemgyárban – mesélte Terike. – Hétköznapokon Lajos rendszerint elém jött és hazakísért, közben tervezgettük a közös jövőnket, először az eljegyzésünket, ami ennek az évnek a karácsonyán volt a szüleimnél.
A két fiatal 1969. augusztus 23-án Szekeres János városplébános előtt esküdött egymásnak örök hűséget a Szentlélek-templomban, a százfős lakodalom pedig a téglagyár éttermében volt. Nászajándékba háztartási felszereléseket ajándékoztak akkoriban az ifjú házasoknak, így Terike még ma is használja azt a konyhai mérleget, amit kaptak. A balatonszéplaki nászutat követően a Csupor szülőkhöz költözött a házaspár, 1970 nyarán oda vitték haza a kórházból Gábor fiukat, majd három évvel később még Krisztinát is. Ekkor már elkezdték építeni családi házukat a Meggyesi utcában, ahová 1974 nyarán költöztek be, és azóta is ott élnek.
– Talán az esküvőnkön mondta valaki bölcsen: „Ne féljetek, és ne ijedjetek meg az apró kis összezörrenésektől, ez minden kapcsolat része, és ha ezt időben kibeszélitek, akkor nem lesz belőle nagy, netán végzetes durranás” – fogalmazott Teréz. – És ehhez tartottuk is magunkat, immáron 56 éve – zárta a beszélgetést Takács Lajos.
Takácsné Csupor Teréz 1949-ben született Sopronban. Több mint harminc évig dolgozott szövőként a Soproni Selyemgyárban.
Takács Lajos 1945-ben született Sopronban. Hentes–mészárosként szakmunkás bizonyítványát még Schneeberger Adolf tanítványaként szerezte meg. Közel hatvanéves szakmai pályafutással a háta mögött, 73 éves korában ment nyugdíjba, gyakorlatilag egész aktív élete a soproni húsiparhoz kötődik.
