Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Pedagógus hagyományok
Dr. Szabó Imre és dr. Szabó Péter – mindketten tanítottak a Soproni Egyetemen. Fotó: Pluzsik Tamás

Alma és fája – Dr. Szabó Imre és dr. Szabó Péter

Pedagógus hagyományok

| Pluzsik Tamás | Tallózó

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem. Nemcsak a mérnöki, hanem a pedagógus tradíció is folytatódott a Szabó családban, sőt egyetemi oktatóként is édesapja nyomdokába lépett dr. Szabó Péter.

– A második világháború előtt Berettyóújfalu közelében egy kis faluban, Hencidán éltünk, ott voltak a szüleim pedagógusok – kezdte prof. dr. Szabó Imre, a Soproni Egyetem professor emeritusa, okleveles faipari mérnök, aki néhány nappal ezelőtt egykori alma materének tanévnyitóján vette át gyémántdiplomáját. – Soha még csak nem is említették, hogy kövessem őket ezen az életpályán, ellenben a Hajdúhadházán körállatorvosként tevékenykedő apai nagyapám nagyon szerette volna, ha az ő nyomdokába lépek, az ő hivatását választom. Talán mondanom sem kell, hogy egy falusi állatorvos nem kiscicák és papagájok gyógyításával foglalkozott, hanem elsősorban disznókkal és marhákkal, ami viszont nekem nagyon nem tetszett. A véletlen azonban úgy hozta, hogy a szomszédunk csinos lányának egy erdőmérnök udvarolt, aki gyakran átjárt hozzánk is, és ő „megfertőzött” engem azzal, hogy legyek erdőmérnök, mert ez egy csodálatos hivatás. Ebben ma is vallom, hogy sok igazság van, bár végül is csak „majdnem erdőmérnök” lettem.

– A Debreceni Református Kollégiumban érettségiztem 1955-ben, majd jelentkeztem a soproni Erdőmérnöki Főiskolára, ahol a felvételi vizsgám sikeres volt, azonban helyhiány miatt nem vettek föl. Tanulmányaimat Gödöllőn, az ottani egyetem növénytermesztési karán kezdtem – folytatta prof. dr. Szabó Imre. – Mivel az erdőmérnök-hallgatók jelentős része 1956-ban Kanadába emigrált, kérvényeztem, hogy Sopronban folytathassam egyetemi pályafutásomat, amire Magyar János professzortól, a főiskola akkori igazgatójától engedélyt is kaptam. Erdőmérnök-hallgatóként kezdtem, majd „átigazoltam” az akkor induló faipari karra, melynek a diploma átvételét követően negyven évig az oktatója, két évtizeden keresztül pedig az egykori bútor- és épületasztalosipari tanszék vezetője voltam.

– Mint ahogy édesapámat sem kapacitálták a szülei arra, hogy pedagógus legyen, az én esetemben sem tettek még csak gyenge kísérletet sem arra, hogy az érettségit követően a Soproni Egyetemen folytassam a tanulmányaimat – vette át a szót dr. Szabó Péter okleveles építészmérnök, a Soproni Egyetem Faépítészeti Intézetének egyetemi docense. – Végül az édesapámhoz hasonlóan magam is mérnök lettem, és mint egyetemi oktató is folytatom a családi tradíciót. Hogy ezt ráadásul még ugyanazon az egyetemen is tehetem, melynek édesapám a hallgatója, majd évtizedeken át a professzora volt, az különleges ajándék számomra az élettől.

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.