Szinte minden városban, így Sopronban is vannak olyan emblematikus helyek, épületek, melyek letűnt korok, egykori családok emlékét idézik. „Tudod, ott a Pum melletti patikában” – szólt egykor a helymeghatározás, ha Nikolics doktor valamelyik „csodakenőcsét” kereste valaki. De kik is voltak ők, a Pum família? A család egyik utolsó tagja, Pum Gyula pontosan nyolcvan évvel ezelőtt halt hősi halált Rév-Komáromban.
A Savanyúkútról (Bad Sauerbrunn) származó családfő, Pum Géza 1919-ben nyitotta meg első, festék- és vegyes cikkel, illetve fűszer- és gyarmatáru értékesítésével foglalkozó üzletét a Várkerületen. Hamarosan elkészült a régi Újteleki városkapu, a volt rendőrségi őrház helyén a Schármár Károly által tervezett Újteleki utca 52. szám alatti épület, a legendás Pum-ház, ahol a fűszer-, bor- csemegeáru- és festékkereskedés mellett kávépörköléssel is foglalkoztak. Pum Géza és Bogner Hermina házasságából három gyermek született: Margit, János és a fentebb említett Gyula.
Pum Gyula 1921-ben született, az evangélikus elemi iskola elvégzése után a Líceumban folytatta tanulmányait, ahol 1939-ben érettségizett. Ezután beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karára. „Egyetemi éveink közös élménye volt az 1941 őszén tartott sorozás, amikor a soproni lányok által hímzett szalagokkal feldíszítve az egész 1921-es évfolyam felvonult a Várkerületen a Széchenyi téri országzászlóig.” – írta visszaemlékezésében a barát és évfolyamtárs, Halász Aladár. Erdőmérnöki diplomáját Pum Gyula, alias Vöcsök 1944 májusában vette át, rövid ideig dr. vitéz Bokor Rezső professzor mellett az Erdőhasználattani Tanszéken gyakornokoskodott, majd segédmérnökként Nagybányára kapott kinevezést. Itt is csak rövid időt töltött, ugyanis 1944 novemberében megérkezett a katonai behívója a soproni 101. tüzérezredhez. December elején Németországba, Duisburgba, onnan Stettinbe, később Erlauba vezényelték és be is vetették őket. 1945 februárjában hazahozták az ezredet Komáromba, és szinte már csak napok voltak hátra a háborúból, amikor egy bombatámadás véget vetett fiatal életének. Jeltelen sírba temették, később János testvére a gyűrűje alapján azonosította, és ideiglenesen egy parkban hantolták el földi maradványait, amit egy árvíz elmosott. Pum Gyula nevét, noha a sír hamvait nem rejti, az evangélikus temetőben lévő családi sírbolt obeliszkjére is felvésték, de emlékét őrzi a Líceumban, az evangélikus templomban és a Soproni Egyetem főépületének aulájában lévő, a hősöknek állított márványtábla. „Kedves jó barátot, az ország pedig biztosan ígéretes, kiváló erdőmérnököt veszített el benne!” – hajtott fejet Pum Gyula emléke előtt írásában Halász Aladár erdőmérnök.
