Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Rendszeresen hazajár
Dr. Ternovszky Ferenc már évtizedek óta nem lakik városunkban, de büszkén vallja magát soproninak. Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Dr. Ternovszky Ferenc

Rendszeresen hazajár

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Dr. Ternovszky Ferenc a Petőfi téri általános iskola után gimnáziumi tanulmányait Pannonhalmán kezdte, majd a soproni Berzsenyi-gimnáziumban érettségizett 1966-ban, közben egy évet Los Angelesben, a John Marshall High Schoolban is tanult, amikor az édesapjánál élt. A tradíciót folytatva jogász szeretett volna lenni, de a családi háttér, az egyházi gimnázium és az USA-ban töltött egy év nem volt jó ajánlólevél, nem vették föl. Több kitérő után 1975-ben közgazdász diplomát szerzett. Sikeres szakmai pályafutást követően a Budapesti Gazdasági Egyetem tanszékvezető professzoraként ment nyugdíjba.

– Egyik ősi Ternovszky felmenőm kelemenfalvi előnévvel 1646-ban kapott nemességet – kezdte dr. Ternovszky Ferenc. – Mint az előnév is mutatja, a felvidéki Liptó vármegyében éltek. Jártam az ottani temetőben, ahol a régi sírkövek harmadán ma is Trnovszky, Tarnovszky, Ternovszky név szerepel. Ternovszky Béla dédnagyapám a marosvásárhelyi táblabíróság elnökeként nagy köztiszteletnek örvendett. Öt gyermeke született, köztük Ferenc nagyapám, aki szintén Marosvásárhelyen dolgozott bíróként, majd a trianoni döntést követően Budapestre költözött. Erdély visszacsatolása után, 1940-ben nagyapámat a marosvásárhelyi ítélőtábla elnökévé nevezték ki, így újra magyar és újra Ternovszky lett a táblaelnök.

– Édesapám is jogi diplomát szerzett, majd Marosvásárhelyen lett ügyvédbojtár anyai nagyapám, dr. Bogdán István ügyvédi irodájában – folytatta Ternovszky Ferenc. – Ott lobbant a szerelem, majd a házasság is édesanyámmal, a szép Bogdán lánnyal, Mimikével. A fiatalok életét beárnyékolta a háború, melynek végén édesapám amerikai hadifogságba esett, majd egy francia hadifogolytáborba hurcolták. Szabadulása után visszament Marosvásárhelyre, ahonnan hamarosan kitoloncolták, majd Berettyóújfaluban a Kisgazdapárt sikeréért ügyködött a kommunisták ellenében. Rákosiék hatalomátvételét követően ügyvédként tovább nem dolgozhatott. Hamarosan szüleim elváltak, mi pedig anyámmal Ágfalvára, dr. Tibáld Miklós orvos nagybátyámékhoz kerültünk. Nemsokára beköltöztünk Sopronba, az óvodát, majd az iskoláimat már itt kezdtem. Édesapám 1956-ban az Egyesült Államokba távozott, ahol sok küzdelem után sikeres üzletember lett, majd a rendszerváltást követően hazatelepült.

– Édesanyámat sokan ismerték Sopronban, a rendelőintézetben volt asszisztensnő, „A Mimi”, a fiatalabbaknak pedig Mimi néni. Ahogy ő fogalmazott, a nővéremen és rajtam kívül négy dolog volt fontos számára: a hit, a betegek gyógyítása, a sport, ezen belül is a tenisz és a társasági élet. Haláláig Sopronban élt. Mindent neki köszönhetek, azt is, hogy bár évtizedek óta nem Sopronban lakom, mindig és mindenhol büszkén soproninak vallom magam. Rendszeres járunk ma is „haza” – már az unokákkal együtt.

Kapcsolódó cikkek

Az egészségértés

Az egészségértés

2022. 05. 11. | dr. Tschürtz Nándor

Ugye, milyen furcsa ez a szó? Hát, kell az egészséget értenünk? Nem elég, ha csak úgy egészségesek vagyunk? Tényleg, magától van az egészségünk?