A múlt heti ünnepélyes tanévnyitóval egybekötött emlékdiploma-átadóra Horváth Ernőné Magdi néni magával hozta a hét évtizeddel ezelőtt kapott oklevelét, melyben ez olvasható: „Lugosi Magdolna, az óvónőképesítő vizsgálatra jogosító tanulmányait, még pedig mind a négy évfolyamot a soproni Isteni Megváltó Leányai római katolikus kisded-óvónőképző intézetben elvégezvén, őt magyar nyelvű óvodákban való működésre képesítettnek nyilvánítjuk”.
– Sopronban születtem 1929-ben; édesapám a városi fogházban – ami ma a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskola kollégiuma – volt élelmezésvezető – mesélt családjáról Horváth Jenőné. – Talán úgy is fogalmazhatok, hogy céltudatosan készültem az óvónői pályára, hisz már kisgyerekként is „óvónősdit” játszottam a nálam fiatalabb gyerekekkel. A Höflányi utcában laktunk, ahol ma a Jereván-lakótelep van, abban az időben egy nagy rét volt, a környék gyerekeinek ez volt a játszótere.
Bár Magdi nénit szülei tanári pályára szánták, ő kitartott amellett, hogy óvónő lesz. – A szürkékhez kerültem, ahol kiváló és elkötelezett oktatóim voltak: Ádám Anianda nővér a neveléstant oktatta, Hübler Gizella, Rajner Eleonóra nővér – sorolta hetven év távlatából is egykori oktatói nevét az immáron rubindiplomás óvónő.
Magdi néni Répceszemerén kezdte óvónői pályáját, majd Csornára helyezték, onnan került Kónyba, ahol húsz évig volt vezető óvónő. – Az asszonyok vállukon a kapával hozták korán reggel a gyerekeket az óvodába, és amikor napnyugtakor befejezték a munkát a földeken, akkor jöttek értük. Más világ volt, más volt óvónőnek is lenni abban az időben, mint manapság, de hisz ez természetes. Szerettem Kónyban, a férjemet is ott ismertem meg, szorgalmas, becsületes, istenfélő emberek éltek és élnek ott ma is.
Az élet úgy hozta, hogy Magdi néni a szülővárosában, Sopronban soha nem dolgozott, ide a végzését követően mindig csak látogatóba jött, mint ahogy most is, amikor a rubindiplomáját vehette át a kar dékánjától, dr. Varga Lászlótól.
