Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
„Sopron mindenért kárpótol”
– Az óriási lövéri kert szárnyakat adott a fantáziánknak – mesélte gyermekkoráról Molnár Ákos. Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Molnár Ákos

„Sopron mindenért kárpótol”

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Bár Molnár Ákos az ország éppen átellenes felében született, az általános iskola első osztályát már Bánfalván kezdte, ahol Lángné Regina néni tanította meg írni-olvasni. Amikor 1949-ben a család a nyírvasvári családi ház eladása után a Mátyás király utcában lelt végleges otthonra, Ákos a belvárosi iskolák tanulója lett, majd 1957-ben a Széchenyi-gimnáziumban, Kutas Gizella osztályában érettségizett. Még ebben az évben felvételt nyert a soproni Erdőmérnöki Főiskolára, ahol 1962-ben szerzett diplomát. Közel tíz évig a Pápai Erdészet műszaki vezetőjeként tevékenykedett, majd 1971-től 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig a Tanulmányi Állami Erdőgazdaságnál dolgozott műszaki vezetőként, erdészetvezetőként, majd igazgatóhelyettesként. Társszerzője A Soproni-hegység erdőállományainak története című monográfiának. Évtizedekig meghatározó hegedűse volt a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekarnak, ennek köszönhetően 2004-ben polgármesteri elismerő oklevélben részesült.

– Nagyon hiányosak az ismereteim a felmenőimről, ugyanis édesapámat korán elvesztettem – kezdte a gyémántdiplomás erdőmérnök. – Nagyapám, Mangu Dezső változatos hivatalnoki életpályát futott be, az első világháború kitörésekor már szülőfalumban, Nyírvasváriban volt körjegyző. 1926-ban magyarosította családnevünket Molnárra. Édesapám a nyírségi Ópályiban született 1909-ben. Érettségi után elvégezte a nyíregyházi tanítóképzőt, és Nyírvasváriban, illetve a környező falvakban volt kántortanító. Részt vett 1940-ben az észak-erdélyi bevonulásban, majd 1942 tavaszán vitte a katonavonat a Don-kanyarba. Innen sajnos soha többé nem tért haza.

– Édesanyám felmenői kereskedők voltak Arad és Temes vármegyében – folytatta Molnár Ákos. – Nagyapám, Habermann Oszkár kiváló sportember volt, a Temesvári Csónakázó-Egylet versenyzőjeként szép sikereket ért el, később pedig a Magyar Turista Egyesület vezetőségébe is beválasztották. Sikeres bankszakemberként ment nyugdíjba. Ezután vásárolt Sopronban egy lővert, így lettünk a háború után édesanyámmal és a nővéremmel „lőverlakók”. Az óriási lövéri kert szárnyakat adott a fantáziánknak, barátaimmal nemcsak olvastuk az indián regényeket, de építettünk indián tábort. Több mint háromnegyed évszázada élek ebben a városban, Sopron mindenért kárpótol, ha van hiányérzetem, az csak a szeretteim elvesztése. 

Családi háttér: 1939-ben született Nyírvasváriban. Édesapja kántortanító volt, édesanyja korán megözvegyült, így sok nehézség árán egyedül nevelte fel két gyermekét. Alkalmi munkákat vállalt, végül a Soproni Fehérnemű Szövetkezet betanított varrónőjeként ment nyugdíjba. Felesége, Bierbaum Katalin matematika–ének szakos tanár volt. Két fiuk közül Zsolt botanikus, etnoökológus, Balázs pedig közgazdász. 

Kapcsolódó cikkek

„Sopronba hazamegyek”

„Sopronba hazamegyek”

2022. 11. 23. | Pluzsik Tamás

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek ó...