Bár Molnár Ákos az ország éppen átellenes felében született, az általános iskola első osztályát már Bánfalván kezdte, ahol Lángné Regina néni tanította meg írni-olvasni. Amikor 1949-ben a család a nyírvasvári családi ház eladása után a Mátyás király utcában lelt végleges otthonra, Ákos a belvárosi iskolák tanulója lett, majd 1957-ben a Széchenyi-gimnáziumban, Kutas Gizella osztályában érettségizett. Még ebben az évben felvételt nyert a soproni Erdőmérnöki Főiskolára, ahol 1962-ben szerzett diplomát. Közel tíz évig a Pápai Erdészet műszaki vezetőjeként tevékenykedett, majd 1971-től 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig a Tanulmányi Állami Erdőgazdaságnál dolgozott műszaki vezetőként, erdészetvezetőként, majd igazgatóhelyettesként. Társszerzője A Soproni-hegység erdőállományainak története című monográfiának. Évtizedekig meghatározó hegedűse volt a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekarnak, ennek köszönhetően 2004-ben polgármesteri elismerő oklevélben részesült.
– Nagyon hiányosak az ismereteim a felmenőimről, ugyanis édesapámat korán elvesztettem – kezdte a gyémántdiplomás erdőmérnök. – Nagyapám, Mangu Dezső változatos hivatalnoki életpályát futott be, az első világháború kitörésekor már szülőfalumban, Nyírvasváriban volt körjegyző. 1926-ban magyarosította családnevünket Molnárra. Édesapám a nyírségi Ópályiban született 1909-ben. Érettségi után elvégezte a nyíregyházi tanítóképzőt, és Nyírvasváriban, illetve a környező falvakban volt kántortanító. Részt vett 1940-ben az észak-erdélyi bevonulásban, majd 1942 tavaszán vitte a katonavonat a Don-kanyarba. Innen sajnos soha többé nem tért haza.
– Édesanyám felmenői kereskedők voltak Arad és Temes vármegyében – folytatta Molnár Ákos. – Nagyapám, Habermann Oszkár kiváló sportember volt, a Temesvári Csónakázó-Egylet versenyzőjeként szép sikereket ért el, később pedig a Magyar Turista Egyesület vezetőségébe is beválasztották. Sikeres bankszakemberként ment nyugdíjba. Ezután vásárolt Sopronban egy lővert, így lettünk a háború után édesanyámmal és a nővéremmel „lőverlakók”. Az óriási lövéri kert szárnyakat adott a fantáziánknak, barátaimmal nemcsak olvastuk az indián regényeket, de építettünk indián tábort. Több mint háromnegyed évszázada élek ebben a városban, Sopron mindenért kárpótol, ha van hiányérzetem, az csak a szeretteim elvesztése.
Családi háttér: 1939-ben született Nyírvasváriban. Édesapja kántortanító volt, édesanyja korán megözvegyült, így sok nehézség árán egyedül nevelte fel két gyermekét. Alkalmi munkákat vállalt, végül a Soproni Fehérnemű Szövetkezet betanított varrónőjeként ment nyugdíjba. Felesége, Bierbaum Katalin matematika–ének szakos tanár volt. Két fiuk közül Zsolt botanikus, etnoökológus, Balázs pedig közgazdász.
