– Nem volt nehéz megismerkednünk egymással, hisz mindketten szorosan kötődünk Sopron belvárosához, lényegében közös volt a gyermekkorunk – kezdte Drázsnyákné Garamvölgyi Erzsébet. – Pisti a Színház utca 17-ben, én pedig a 23-ban születtem.

– A Színház utca volt a közös játszóterünk, mi, fiúk általában fociztunk vagy cakliztunk, vagyis pénzérméket dobáltunk egy vonalra – folytatta Drázsnyák István. – Rendszeresen följártam persze Erzsiékhez, hisz Mihály bátyja közeli barátom volt. Természetesen egy idő után elsősorban már Erzsi volt a fő vonzerő, így a közös játékból fokról fokra szerelem lett.

Istvánt 1968-ban behívták katonának, így kapcsolatukból egy időre távszerelem lett. A bevonulást megelőzően már stabil tagja volt az SVSE labdarúgócsapatának, így nehéz szívvel nemcsak Erzsit kellett Sopronban hagynia, hanem a régi csapattársakat is. A leszerelést követően, 1971-ben megtartották az eljegyzést, majd egy évvel később, 1972. július 8-án az esküvőt.

– A Szent György-templomban Koloszár György lelkipásztor fogta össze díszes stólájával a kezünket – tette hozzá Drázsnyák István. – A 140 fős lakodalmat a régi Hubertus étteremben rendeztük, majd a lillafüredi nászutat követően egy Balfi utcai kis szolgálati lakásban elkezdődött a közös életünk.

István négy évtizeden át volt nagy és kispályán Sopron labdarúgó-közösségének meghatározó alakja, az SVSE kemény középhátvédje.

– 1973-ban megszületett Gábor fiunk, majd két évvel később Andrea. Igaz, hogy babakocsiban, de őket is rendszeresen kivittem az SVSE mérkőzéseire, így a fiunk alig egyévesen ott volt azon a meccsen is, amikor Istvánék 1–0-ra legyőzték a Komáromot, így az NB III. északnyugati csoportjának bajnokai lettek – mesélte Drázsnyákné Garamvölgyi Erzsébet.

– Hogy mi a hosszú és boldog házasság titka, az egy rövid mondatban összefoglalható: szerelemből kell házasodni. Mi 52 év után is éppen úgy szeretjük egymást, mint akkor, ott, a Szent György-templom oltára előtt – zárta Drázsnyák István.

Drázsnyákné Garamvölgyi Erzsébet 1950-ben született Sopronban. Az ipari iskolában szerzett férfifodrász-szakképesítést. Ötvenhárom év munka után akasztott végleg a „szögre” a hajvágó ollót. 2020-ban Sopronért Emlékérem kitüntetésben részesült.

Drázsnyák István 1948-ban született Sopronban. Dízel- és villanymozdony-szerelő szakképesítést szerzett. 1962-ben kezdett el dolgozni a GYSEV-nél, majd 43 év és 85 nap után 2005-ben onnan is ment nyugdíjba.