– Mindketten a budapesti Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola hídépítési szakán tanultunk, kollégisták voltunk – kezdte Ágnes. – A tanév elején egy dunai hajókiránduláson Pálfalvi Kati szobatársam felhívta a figyelmemet egy magas, szőkésbarna fiúra, az egyik évfolyamtársunkra, aki hozzá hasonlóan szintén soproni volt. Őszintén megmondom, magamtól is kiszúrtam Tamást.

– Mindezt én észre sem vettem – folytatta az 54 évvel ezelőtti történetet Tamás. – Az igazi megismerkedésünk a tanév végén, a Bercsényi kollégium tanulójában egy közös feladatmegoldás kapcsán történt, ez után elmentünk fagylaltozni. Sokat nem randevúztunk, hisz minden hétvégén buli volt a koleszban, ott játszottak ­Tolcsvayék, majd később, amikor már a Várban lévő kollégiumban laktunk, Illésék, így ezeken mindig együtt voltunk Ágival.

A fiatalok kapcsolata egyre komolyabbra fordult, Tamás elhozta és bemutatta szüleinek Ágnest, majd 1971-ben Fülöpszálláson megtörtént a lánykérés is.

– Jól emlékszem, egy sorozat ment a TV-ben, amit éppen néztek Ági szülei. Kértem, hogy kapcsolják ki, mert lenne egy fontos bejelentésem: szeretném megkérni a lányuk kezét… – mesélte Tamás.

Mindez egybeesett a végzésükkel, így a friss diplomás jegyesek elkezdtek állást keresni. Mindketten Budapesten tudtak elhelyezkedni, ráadásul egy munkahelyen, ahol többek között az épülő metró tervezési feladataiban is részt vettek. Budapesten reményük sem volt arra, hogy lakásuk legyen, ezért 1972 nyarán Sopronba költöztek, és a Tervezőirodában kaptak állást.

– Hazajöttünk, ma már én is így mondom – folytatta Ágnes. – Ötven éve, 1972. július 12-én a Deák téri református templomban volt az esküvőnk. „Esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint feleségül…” – ismételtem Balogh Gábor lelkész úr szavait, melyeket mind a mai napig hittel vallok, vallunk.

A fiatalok Tamás nagyszüleinek megürült lakásában kezdték el közös életüket, 1974-ben oda született Krisztián fiuk, majd 1976-ban Dóra lányuk is. 1987-ben építették fel azt a családi házat, melyben azóta is élnek, immáron csak ketten, hisz a gyerekek kirepültek. 

Shmilliárné Bajusz Ágnes 1949-ben született Budapesten. Férjével együtt mindketten okleveles híd- és magasépítési üzemmérnökök. 2006-ban építész beruházóként ment nyugdíjba a soproni polgármesteri hivatalból.

Shmilliár Tamás 1950-ben született Csepregen. Változatos mérnöki életpályáját feleségéhez hasonlóan ő is a soproni polgármesteri hivatalban zárta le 2010-ben.