Akkor mondta, amikor azt bogozgattuk, mitől romolhatott el a cukorháztartása változatlan gyógyszeres kezelés mellett. Lényegében tömör megfogalmazása annak a ténynek, hogy nem elég tudnunk, mit kellene tennünk, hogy elérjük célunkat (persze kérdés, hogy mi a célunk!), hanem tennünk is kellene azt. Tenni minden nap, nap nap után sokkal nehezebb, mint elméletileg tudni valamit. Sőt! Elméletileg tudni valamit, de nem tenni semmit, az számunkra segítséget nem jelent. Persze változtatni nehéz. Különösen, ha nincs még a problémától egy olyan „szenvedésnyomás”, ami változtatásra ösztönöz. Szóval, amíg nem vagyunk végzetesen rosszul, addig marad a gondolkodás, töprengés, hogy érdemes lenne-e tennünk, hogy aztán ne legyen muszáj!
Dr. Tschürtz Nándor
