– A botanikus kertben dolgoztam kertészként, és gyakran láttam Lacit – kezdte Márkusné Hart Éva. – Ilyenkor meg is jegyeztem magamban, hogy de csinos fiatalember. Talán kicsit bosszantott is, hogy ő rám se hederített. Többször megpillantottam a Berzsenyiben, a dolgozók gimnáziumában is, ahol rendszerint a barátjára várt.
– Ez így nem teljesen igaz, abban az időben az egyetem faipari tanműhelyében dolgoztam, és már hogyne vettem volna észre a csinos kertészlányt, de sok volt a munkánk, nem lett volna időm diskurálgatni. A Berzsenyiben is feltűnt Éva, és ekkor már vártam a megfelelő alkalmat az ismerkedésre – folytatta Márkus László.
Ez hamarosan el is érkezett, 1986 tavaszán ugyanis barátaikkal mindketten ugyanarra az iskolabálra mentek, ahol Laci fölkérte Évát táncolni.
– Megdobbant a szívem, na, végre észrevett – mesélte tovább Éva. A bál végén Laci hazakísérte „újdonsült régi ismerősét”, de nem kapkodta el a folytatást, hetekig nem kereste az alkalmat a találkozásra.
– Nem akartam tolakodni, de sokat járt az eszemben a csinos kis fruska, aztán egy vasárnap vettem a bátorságot, és becsöngettem hozzájuk, hogy lenne-e kedve Évának eljönni velem a Lord koncertre – tette hozzá Laci.
Innentől lett rendszeres a fiatalok találkozása, reggelente Laci odabiciklizett Éváékhoz, együtt mentek munkába, késő délután pedig az iskolába. A kapcsolatba belerondított a katonaság, Laci 1,5 évre bevonult a lokátorosok bregenci laktanyájába. Mindketten nagyon várták a leszerelést, de már előtte, ’88 karácsonyán megtartották az eljegyzést. 1989. szeptember 2-án a Szent György-templomban Ratatics Ferenc esperes–plébános áldásával indultak el a házasság útján.
– A zánkai nászutat követően albérletben kezdtük el közös életünket, ide hoztuk haza 1991-ben Tímea lányunkat, 3 évvel később pedig Dániel fiunkat. Őt sajnos húszéves korában egy motorbaleset következtében elvesztettünk. Tragikus halála még jobban összekapcsolt, összekovácsolt bennünket, egymás kezét szorosan fogva húztuk ki magunkat a mélységes gödörből – mondta Éva.
– Talán ezzel összefüggésben kezdtünk el túrázni, minden bizonnyal ez is hozzásegített bennünket ahhoz, hogy a gyászunkból visszatérhessünk a normál életbe – fogalmazott László.
Márkusné Hart Éva 1967-ben született Sopronban. Az egyetemi botanikus kertben kezdett el dolgozni 1985-ben, és mind a mai napig ez a munkahelye, innen is szeretne nyugdíjba menni.
Márkus László 1967-ben született Sopronban. A Handler Nándor Technikum jogelődjében szerzett asztalos szakképesítést. Immáron negyven éve a Soproni Egyetem Faipari Tanüzemében műszaki szakoktató.
