Nem mindig pont ebben a klasszikus sorrendben (és bizony visszaesések is jócskán tarkíthatják a sort), de Ön is átéli ezeket a fázisokat (remélhetőleg az elfogadáshoz is eljutva), amikor egy tartós (krónikus), kezelhető (akár jól kezelhető), de nem meggyógyítható betegség tényét közöljük orvosként. Teljesen hasonló érzések ezek, mint amikor gyászol valakit. Elfogadni, hogy magasvérnyomás-beteg vagy cukorbeteg. Elfogadni, hogy változtatni kell az életmódján (sok esetben ez a hatékony kezelés tényleges kulcsa), hogy gyógyszert kell szednie, vagy injekciót (például inzulint) kell adnia. Hát, ez általában nehéz, küzdelmes folyamat.
Viszont amíg nem jut el az elfogadásig, addig ténylegesen (és tartósan) biztos, hogy nem fog cselekedni. Cselekvés nélkül meg… Nos, cselekvés (szakszerű, hatékony és tartós cselekvés!) nélkül idővel törvényszerűen (!) számolnia kell a kezdetben legtöbbször panaszmentes bajai szövődményeivel. Akkor pedig már húsbavágóan érezhető lesz a baj.
Dr. Tschürtz Nándor
