Stubenvoll András a Deák téri iskolában kezdte tanulmányait, máig tisztelettel és hálával emlékezik egykori tanítóira, így például Major Sámuelre, majd az Orsolya téri iskolában Forgó Bélánéra. A József Attila Gimnáziumban Zergényi Lili fizikaórái voltak meghatározóak számára, Vígh Sándor egykori osztályfőnöke pedig mind a mai napig egyben tartja 1978-ban érettségizett osztályát. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen 1984-ben vette át okleveles faipari mérnöki diplomáját, majd több munkahelyen dolgozott. 1991-ben feleségével saját céget alapított, ahol elsősorban konyha- és fürdőszobabútorokat készítenek. Elnöke a Soproni Magyar–Izraeli Baráti Körnek.
– Tősgyökeres soproni család a Stubenvoll família, egykori ősapám, Stubenvoll Márton 1535 és 1551 között Sopron város külső tanácsosa volt – kezdte Stubenvoll András. – Rendkívül szerteágazó ezt követően a család, mint ahogy foglalkozásukat tekintve is változatos a kép. Iparosok, de leginkább földművesek, gazdapolgárok voltak a felmenőim, akik a 18. század első éveitől szőlészettel, borászattal foglalkoztak.
– Dédapám, Stubenvoll Péter 1847-ben született, felesége Schlotter Erzsébet volt. „Jó, szagos fehérbor a Fertő hegyekből literenként 40 krajcárért kiméretik Stubenvoll Péternél, Wieden 21.” – olvasható a Soproni Napló egyik 1907-es lapszámában. Nagyapám nemcsak a keresztnevét, hanem a szőlőhöz való ragaszkodását is örökölte az édesapjától. Feleségével, Limberger Terézia nagymamával együtt vezette a Balfi utcai híres Stubit. Nagyapa, akit mindnyájan Faternek szólítottunk, nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett. Igazgatósági tagja volt a Kamenszky Árpád polgármester által vezetett Soproni Városi Közjóléti Szövetkezetnek, valamint az önkormányzat gazdasági és pénzügyi szakbizottságának. Nagyszüleim házasságából három gyermek született, közülük a legidősebb volt az édesapám, Stubenvoll Nándor, valamint a két öccse, Lajos és Péter. Abban az időben az volt a szokás, hogy a legidősebb fiú továbbtanulhatott, így édesapám tanári diplomát szerzett, a kisebbek pedig vitték vagy vitték volna tovább a családi gazdaságot, ha nem jön közbe az államosítás. Anyai nagyapám, Holubecz József az első világháborúban a 31. honvéd gyalogezredben szolgált, majd úriszabó-műhelyt nyitott Szombathelyen. Emiatt később az édesanyámat mint osztályidegent eltanácsolták a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemről, ezért eljött Sopronba, ahol gyors- és gépírást tanult, így ismerkedett meg az édesapámmal.
– Az én életem más irányt vett, de ma is van Stubenvoll borászat, amit az Orosz testvérek, Stubenvoll Éva unokatestvéremnek a fiai, Péter és Csaba visznek tovább, folytatva a több mint három évszázadra visszanyúló családi tradíciót – zárta Stubenvoll András.
Családi háttér: 1959-ben született Sopronban. Édesapja matematika–fizika szakos középiskolai tanár volt, édesanyja pedig gyors- és gépírást oktatott. Felesége, Kalmár Sára okleveles faipari mérnök. Zsolt fiuk ügyvéd, Anna lányuk két gyermeket nevelő, főállású anyuka, Jonatán pedig a családi vállalkozás kereskedelmi igazgatója.
