Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Tűzön-vízen át egymásért
Tátrainé Bokor Ildikó és Tátrai Béla 1960-ban házasodott össze. Fotó: Pluzsik Tamás

Együtt évtizedeken át – soproni házaspárok mesélnek

Tűzön-vízen át egymásért

| Pluzsik Tamás | Tallózó

Bizonyára sokan álmodoznak az egész életen át tartó szerelemről, és vannak olyan szerencsések, akiknek ez meg is adatott. Sorozatunkban olyan soproni házaspárokkal beszélgetünk, akik talán tudják a hosszú és boldog házasság titkát. Legalábbis az életük példa lehet erre.

– Fiatalkori diákszerelem a miénk. Másodikos gimnazista voltam, amikor az iskolánk, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium egy álarcosbált rendezett – mesélte Tátrainé Bokor Ildikó. – Mint egy divatbemutatón, mentünk körbe az aulában, majd elkezdődött a zene, a tánc, immáron álarc nélkül. Ekkor lépett oda hozzám egy öltönyös, fess fiatalember, és felkért táncolni. Mindez 64 éve, 1958. február 22-én történt.

– Még én is gimnazista, licista diák voltam, és egy Sopronból elszármazott barátom, Nemeskéri Tamás hívott meg Fehérvárra, aki azt ígérte, hogy bemutat majd egy nagyon csinos lánynak. Erre nem volt szükség, egymásra találtunk mi nélküle is – mondta mosolyogva Béla.

Az ominózus álarcosbált követően még eltelt egy kis idő az első randevúig, hisz Béla hazautazott Sopronba, és leérettségizett a Berzsenyiben. Akkor a televíziózás még gyerekcipőben járt, Bélát is nagyon vonzotta az új technika, ezért elektroműszerésznek tanult a magyar híradástechnika fellegvárában, Székesfehérváron. Egy klubdélutánon találkozott ismét a két fiatal.

– Történelmi színhelyen, a romkertben volt az első randevúnk – tette hozzá Ildikó. – Ettől kezdve már gyakori vendég volt nálunk Béla, közben édesanyámmal mi is eljöttünk Sopronba, összeismerkedett a két család, majd az egyik soproni sétánk során, a Winkler út szerpentinjén Béla megkérdezte, hogy lennék-e a felesége. Akkor mondtam ki az első igent, egy évvel később, 1960 karácsonya előtt egy nappal ezt az anyakönyvvezető előtt is megerősítettem.

– Rajtunk kívül csak a két tanú volt ott a szertartáson – folytatta Tátrai Béla. – Sem lakodalom, de még esküvői ebéd sem volt, a szüleimet is csak egy táviratban értesítettem: megnősültem, megyünk haza, és már szálltunk is föl a soproni vonatra.

A fiatalok közös élete egy budai manzárdszobából indult, majd hamarosan Sopronban folytatódott, egy az idők során fokozatosan bővített alsó-lövéri családi házban, ahol azóta is élnek. Megszülettek a gyerekek, előbb Csaba, majd Péter, és ahogy Ildikó fogalmaz: nemcsak a házasságuk, hanem az ő sopronisága is több mint hat évtizedes múltra tekint vissza.

– Hogy mi a hosszú és boldog házasság titka, arra nagyon nehéz receptet adni, bár én ezt mint anyakönyvvezető két évtizeden keresztül hivatásszerűen is gyakoroltam – zárta Ildikó. – Mondtam akkor is és vallom ma is: tűzön–vízen át kiállni egymásért, örömteli és küzdelmes pillanatokban egyaránt.

– És még valami – tette hozzá Béla –, kompromisszumkészség és maximális tolerancia egymás iránt, talán ez a legfontosabb.

Tátrainé Bokor Ildikó 1942-ben született Budapesten. Változatos életpályát követően a soproni polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjeként ment nyugdíjba 2000-ben.

Tátrai (Taschner) Béla 1940-ben született Sopronban. Életét végigkísérte az elektronika, alapítója a Táti Elektronika Kft.-nek, 1995-ben pedig mint az Antenna Hungária műszaki előadója ment nyugdíjba. 

Kapcsolódó cikkek

Miért csinálom?

2022. 01. 12.

„Miért irkálod ezeket a szösszeneteket? Van ennek értelme? Lehet mérni a hatását az írásaidnak?”