Általában, ha közvetlenül velünk vagy szerettünkkel történik valami nagy dolog (akár jó, akár rossz értelemben). Ilyenkor számot vetünk, és átgondoljuk, hogyan tovább. Mondjuk, az én esetemben a fiam érettségije egy ilyen pillanat. Repül az idő. Most felteszem például a kérdést, hogy mit tettem/ tettünk a párommal jól, s mit rosszul. Jobban mindig tehette volna az ember, de az ilyen átgondolás lényege korántsem az, hogy bánkódjunk, mi mindent rontottam/ rontottunk el, hanem, hogy… hanem, hogy tanuljak (vagy megpróbáljak tanulni!) a múltból, saját múltamból, hogy másként (talán jobban) alakíthassam a jövőt. Önmagam jövőjét és szeretteim jövőjét is.
Így hát a hasonló elgondolkodást lényegében bármikor megtehetjük. Különösebb esemény sem kell hozzá, csak egy kis merengés, gondolkodás, és jöhet az újratervezés.
Dr. Tschürtz Nándor
