– A zene szeretete édesanyámtól eredeztethető, neki egészen kiváló hangja volt, így nagy valószínűséggel az ő ötlete volt az is, hogy még általános iskolás koromban beírattak csellózni a szülővárosomban, Szatmárnémetiben (Satu Mare) működő zeneiskolába – mesélte Betuker Péter. – Erre az időre tehető a beatkorszak, a fiatalok közül sokan gitározni kezdtek, amihez nekem nagyon jó előtanulmány volt a cselló. Bár autodidakta módon tanultam gitározni, hamar eljutottam arra a szintre, hogy barátaimmal bátran belevághattunk zenekar alapításába, így jött létre a Mikron együttes. Rendszeresen felléptünk a helyi Nord ifjúsági klubban, 1972-ben pedig Székelyudvarhelyen az „Akarsz-e játszani?” című számunkkal mi lettünk a rangos Siculus fesztivál nyertes, nagydíjas zenekara. Bár természetesen mi is a Beatles, a Deep Purple, az Illés és az Omega számain nőttünk föl, de sok nagysikerű saját szerzeményünk is volt. Így például az „Ami kimondatlan marad” című dalunk felkerült a Zenés Karaván válogatáslemezre. A megannyi siker, több lemez- és klipfelvétel után 1977-ben feloszlott a Mikron zenekar.
Betuker Péter ezt követően évekig még szülővárosa színházának zenekarában játszott, majd 1994-ben az egész család áttelepült Magyarországra, ezen belül is Sopronba.
– Néhány évig még itt is zenéltem, több zenekarban is játszottam, de aztán olyan volt a munkám, hogy egyre kevesebb időm maradt erre, így ma már csak a minden évben megrendezett véndiák-találkozóra veszem elő a gitáromat, amikor hazamegyek Szatmárnémetibe.
– Természetesen édesapám volt a példaképem, arról nem is beszélve, hogy abban az időben Szatmárnémetiben volt egy mondás: „Akárhogy is fáj, Betuker a sztár!” – vette át a szót Botond. – Igen, apa a maga idejében nemcsak kiváló muzsikus, hanem mai kifejezéssel élve igazi celeb volt, aki egy szál gitárral is olyan koncertet adott, hogy az valami fantasztikus. A gitározás alapjait is tőle sajátítottam el, egyébként pedig reggeltől estig zenét hallgattam. Máté Péterrel együtt én is vallom: „Mondd, zene nélkül mit érek én!”.
Botond először egy iskolanapon mutatkozott be zenészként, amit később több sikeres egyéni fellépés követett, majd az egyik alapítója lett az SNS Blues Band zenekarnak, mellyel sikeres fellépésük volt a Hangár Music Gardenben, a Takáts Tamás Dirty Blues Band előzenekaraként.
– Sok-sok fellépést adott nekem is a zene: emlékezetes koncerteken, utcabálokon játszottam a Continental Banddel, majd a Showtime Bulizenekarral, és közben több zenés darabban énekeltem a Soproni Petőfi Színházban. Szívemhez a legközelebb Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? című versének édesapám általi megzenésítése áll, ennek előadásakor mindig elérzékenyülök – zárta Botond, aki a zenélés mellett alapítója és művészeti vezetője a számos különleges produkciót színpadra állító dESZKa Társulatnak.
