Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
A Buschenschankok otthonai
A városrész és egyben Sopron szimbolikus épülete a Szent Mihály-templom. Fotó: Filep István

Emlékek útján – A gazdanegyed több százéves története

A Buschenschankok otthonai

| P. Horváth László | Városi hírek

Sopron változatos és gazdag történelme sokakat érdekel – sorozatunkban a különböző városrészek kialakulásáról, elnevezéséről, érdekes históriáiról írunk. Ezúttal a gazdanegyed városrész titkai tárulnak fel.

Nemcsak a múltban, de napjainkban is változatos a ­balfi vagy fertői külváros elnevezése, hiszen gazda- vagy poncichternegyednek is hívjuk sokszor.

A városrészt a Várkerület felől, az Ikvahídon keresztül érjük el. Az Ikvahidat, amely alatt folyik az Ikva-patak, egykor Ispotály hídnak is hívták, mivel a jelenlegi 2-es számú ház helyén állt a középkori johannita ispotály. A hídról jobbra haladva érjük el a Balfi utcát, amelyet már 1413-ban Schrippergasse néven említettek. Az utca német nevét valószínűleg a Fertőszéplakra vezető útról kapta, mivel ezen a településen a XV. században jelentős, a soproni kereskedők által is látogatott vásárok voltak. A Balfi utcában jellegzetes poncichterházakat láthatunk. Ezekre a keskeny utcafront, az udvaron hosszan hátranyúló további lakrészek és gazdasági épületek jellemzőek. Az épületek alatt pedig szinte minden esetben borospincét építettek.

A városrész és egyben Sopron szimbolikus temploma a Szent Mihály-templom. A jelenlegi épületről már a XIII. század utolsó negyedéből vannak adataink. Jelenlegi formáját a XV. század második felében kapta. Ez összefüggésben áll azzal, hogy a város ebben az időben gazdaságilag megerősödött, így tudta finanszírozni a nagyszabású belső és külső építkezéseket.

A Gazda utca német elnevezése, a „Wieden” középkori eredetű, jelentése dotáció, javadalom, juttatás. A városplébános ugyanis ebből az utcából nagyobb bordézsmát kapott. Magyar elnevezése csak 1947 óta hivatalos.

Ennél a városrésznél érdemes a jellegzetes soproni borkimérést, a Buschenschankot is megemlíteni. A soproni polgárok ugyanis a középkor óta meghatározott időben és meghatározott ideig, jellemzően évente egy-két alkalommal egy-két héten át a saját borukat kedvezményesen adhatták el saját házuknál. A cégérük a kiakasztott fenyőág volt.

Az írás elkészítésben közreműködött dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője.

Kapcsolódó cikkek