„1921. augusztus havának vége felé elindultak az osztrákok, hogy megszállják a nekik odaítélt területet és hogy ezzel együtt birtokba vegyék Sopron városát is. Ősi városunk kapuja előtt, Ágfalva mezőin szemben találták magukat a felkelők kisded csapatával, amely mintha a földből nőtt volna ki, váratlanul sebző fegyvercsapásokkal feltartóztatta az osztrákok előnyomulását. A Lajtától kezdve a soproni és a vasi hegyeken végig álltak a felkelők, hogy megakadályozzák a nyugati végek elrablását. Sokan életükkel, sokan testi épségükkel adták meg honmentő munkájuknak az árát. A nagyhatalmak ráeszméltek arra, hogy hiába fegyverezték le a magyar nemzet katonáit, fiai ősi virtussal polgári ruhában is sikeresen tudják forgatni a gyér fegyvereket. Attól kellett tartaniok a nagyhatalmaknak, hogy Európa ismét lángba borul. Jónak látták tehát, hogy tanácskozásra bírják a magyarokat és az osztrákokat. Ezeknek a tanácskozásoknak az eredménye lett a velencei egyezmény, amelynek végrehajtásáért Olaszország nevében annak külügyminisztere, marquis della Torretta kezességet vállalt. Ebben az egyezményben Sopron városa és a körülötte fekvő 8 község jogot kapott arra, hogy népszavazással döntse el, Magyarországnál kíván-e megmaradni, vagy Ausztriához kíván-e csatlakozni. A népszavazás engedélyezésének egyik feltétele volt, hogy a felkelők letegyék győztes fegyverüket. A felkelők érezték lelkükben a bátorságnak kiapadhatatlan kincses forrását, de tudták fegyverben és lőszerben való szegénységüket is, és búsan lehorgasztott fejjel elvonultak győzedelmük színhelyéről, a nyugati végekről, mert nem merték kockára vetni Sopront és kicsike kis vidékét.

Már tíz éve, hogy megtartottuk a népszavazást, amelynek sikere egy percig sem volt kétes. Tudtuk, hogy iskoláink, a Frankenburg Irodalmi Kör, a Magyar Férfidalkör és más kultúregyesületek szították a hazaszeretet szent lángját, amelyet polgáraink ősi családi hagyományoknak megfelelően gyújtottak szíveikben. A magyar hazához való ragaszkodás szent kötelékét fonták és erősítgették az ország szívébe szakadt véreink, akik ott a Sopronmegyei Kör tűzhelyén vigyáztak a szent tűzre. A hazaszeretet szent lángja megmutatta azt az utat, amely a magyar igazság diadalához vezet. A népszavazás a magyarság győzedelmével végződött, ezért üljük ma e győzedelem tizedik évfordulójának az ünnepét.”