A kisebbségek védelmében

Tény, vannak olyan országok, ahol már értik egymást politikusaink, de sajnos akadnak, amelyek csak szavakban biztosítják a kisebbségek jogait, és a valóságban mindent elkövetnek, hogy háttérbe szorítsák őket. Gátolják nyelvhasználatukat, kulturális–közösségi életüket, nem szólva például az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseinek semmibe vételéről.

Sajnos a nemzeti kisebbségek védelme már csak azért is pokolian nehéz feladat, mert az anyaországoknak gyakorlatilag semmilyen eszközük nincs védőernyőjük kiterjesztésére. Kivételek azonban akadnak. Ilyen például a magyar–ukrán problematika. Ismert, hogy Kijev 2015 óta folyamatosan csorbítja a nemzeti kisebbségek – s nem csupán a magyarok – jogait, szembeszállva az európai normákkal. Az eddigi diplomáciai törekvések azonban – úgy tűnik – zsákutcába jutottak. Igaz, ebben ukrán részről közrejátszhatott az orosz agresszió is, de ez nem lehet kifogás. A magyar diplomácia 8 év sikertelen küzdelme után most egy másik módszert választott, amelyet ugyan már eddig is alkalmazott, de most felerősödhet jelentősége. Tudott, hogy Ukrajna szeretne minél előbb csatlakozni a NATO-hoz és az unióhoz. Ez a törekvése a maga olvasatában érthető, de ha komolyan vesszük, hogy például a NATO nemcsak katonai védelmi szövetség, hanem egyfajta értékközösség is, akkor az ukránoknak még nagyon hosszú utat kell bejárniuk. A magyar kormány tehát – az erősödő nyomás ellenére is – újra és újra rögzíti, hogy addig nem támogatja a NATO – Ukrajna Bizottság miniszteri szintű összehívását, amíg Ukrajnában helyre nem állítják a magyar közösség jogait. A mi értelmezésünk szerint ehhez is egységes álláspont szükséges. Másképp látja ezt a szervezet főtitkára, aki április 4-re mégis összehívta a bizottság ülését. Igen, a NATO-nak is fontos a szövetségi rendszer kiterjesztése, ezért szorgalmazza új tagok felvételét, de a bővítés már valóban csak minden tagállam egyetértésével lehetséges.

Nem hiszem, hogy egyedül vagyok azzal a véleményemmel, hogy Ukrajna nem a közeljövőben lesz a NATO tagja, nem szólva az Európai Unióról, még akkor sem, ha valamiféle csodának köszönhetően tisztességgel bánnának az országukban élő kisebbségekkel. De erről egyelőre szó sincs, így nem marad más eszköz a magyar kormány kezében, mint szomszédunk európai és atlanti integrációjának blokkolása.

Kíváncsian várom a (távoli) végeredményt.