A mai Dorosmai János utca a város újonnan épült (és máig épülő) lakónegyedéhez, az Ágfalvi úti lakóparkhoz tartozik, az egyik legújabb utca a környéken. Korábban a sopronbánfalvi és ágfalvi lakosok kertjei, szőlői, gesztenyései voltak a területen. 1977-től az 1980-as évek közepéig az Ágfalvi úton működött az egykori gázbontó. Ennek felszámolása után az Ágfalvi út környéke a Bánfalvi út, majd a Kutya-hegy irányába fokozatosan beépült, és az utóbbi tíz évben a lakórész egyre inkább terjeszkedik Ágfalva felé is. Az Ágfalvi út másik oldalára az 1990-es évektől több üzem és gyárcsarnok települt, többek között az üvegipart képviselő Hirschler Glas Kft. és a gépgyártással, acél- és lemezszerkezetek megmunkálásával foglalkozó Unimas Kft.

A 2010-es évek első felében az utca területén még szőlők és hétvégi kiskertek voltak. 2016-ban kezdték építeni az első házat; azóta az utca és környéke már teljesen benépesült iker- és családi házakkal. A városrészbe sok fiatal, kisgyermekes család költözött, az ő igényeiket szolgálja ki a korszerű játszótér. Az utcára már terítettek murvás–homokos réteget, az aszfaltozás a közeljövőben várható. A közterület a Sopron–Ágfalva közti vasútvonal és kerékpárút közeléből indul, és a Kutya-hegy lábánál ér véget. A felső részről kiváló kilátás nyílik a belvárosra, a Jereván-lakótelepre és környékére, a Dudlesz-erdőre, a Kutya-hegyre, a szomszédos Ágfalvára és Somfalvára (Schattendorf), valamint tiszta időben Fraknó várára és a Schneebergre is. A nagyszámú új beköltöző miatt várhatóan még jobban kiépül a városrész a jövőben: a nyugodt, tiszta levegőjű környezet és a panoráma Sopron és Ausztria felé vonzóvá teszi a területet az ide települők számára.

A Dorosmai János utca történetét ifj. Nemes András, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Dorosmai János meseíró, költő, eszperantista 1886-ban született Adásztevelen. 1927-ben áttelepült Sopronba, ahol mintegy négy évtizeden át dolgozott a GYSEV-nél mint főfelügyelő. 1923-ban publikált először meséket Benedek Elek Cimbora című lapjában. Ezután több mesés- és verseskötete jelent meg. Kortársai már életében a magyar Ezópusznak, a magyar La Fontaine-nek nevezték. A tanmese volt a kedvenc műfaja; Fáy András késői utódjának vallotta magát. Művei németül, franciául és eszperantóul is megjelentek. 1966-ban hunyt el Sopronban.