Szubjektív módon az újságírást is ide sorolom, hiszen milliók váltak újságíróvá a közösség médiában.

Térjünk azonban vissza a focihoz, hiszen most igazán aktuális, hogy „mi, szövetségi kapitányok, szakértők és elemzők” kifejtsük véleményünket az utóbbi időszak meglehetősen gyatra eredményeiről. Most én is beállok a sorba, mert nem állhatom meg szó nélkül, hogy csak úgy átlépjek a törökök elleni két mérkőzésünkön, amelyeken számunkra szégyenletes eredmények születtek. Ez még akkor is így van, ha vannak, akik ezt az eredményt, pontosabban eredménytelenséget megpróbálják úgy feltüntetni, mintha csak véletlenszerű kisiklás lenne. Mintha minden rendben lenne, csak most nem (sem) volt szerencsénk. Tény, alakulhattak volna másképp is a mérkőzések, de nem alakultak. A szövetségi kapitány, aki képtelen volt érdemben belenyúlni a mérkőzésekbe, ugyan megemlítette a két csapat közötti minőségi különbséget, ami lefordítva azt jelenti, hogy a török csapatban több jó játékos volt, mint nálunk. Sajnos, annyival voltak jobbak, hogy a különbséget nem tudtuk szervezett és okos csapatjátékkal eltüntetni. Mert a mai fociban nem elég, ha egy játékosnak van jó 20–30 perce. Persze lehet vitatkozni a meccstervről is, arról, hogy milyen taktika áll jobban nekünk, meg arról, hogy a pályára lépett játékosok a legjobbak (sajnos igen), vagy akadnak még rejtett tehetségek, mint például Tóth Alex. Szoboszlai kétségkívül a legjobb magyar labdarúgó, de hát, nem egy Messi, csodákra nem képes, de sokkal jobb teljesítményre, mint amit most láthattunk tőle, igen. Minden negatív tényezőtől eltekintve azonban ez a válogatott többre is képes (legalábbis annál, amit ezekben a napokban nyújtott), de a nagy kérdés, hogy megálljuk-e a helyünket az őszi világbajnoki selejtezőkön. Erre ma még senki sem tud egzakt választ adni, hiszen lehetünk majd csúcsformában, lehet szerencsénk, lehet, hogy az ellenfeleink rossz napot fognak ki, és még sorolhatnám. A nagy álom mindenesetre most messzinek tűnik, de ősszel közelebb kerülhetünk hozzá.

Ami a mostani problémák hátterét adja, az az utánpótlás tragikus helyzete, legalábbis az eredmények alapján. Valahol hiba csúszik a rendszerbe, mert a honi labdarúgás infrastruktúrája kiépült, kialakították az utánpótlás rendszerét, akadémiák létesültek. Papíron minden szép és jó, csak a pályán nem sikerül eredményeket elérni. Ezért aztán bosszankodhatunk, hogy a felnőttválogatottunk hol tündököl (ritkán, de voltak fantasztikus eredményeink), hol bukdácsol, de mindez másodlagos, ha nincs jövőképünk. A jövőt pedig az utánpótlás jelenti, amely most mélyebben van, mint a felnőttválogatott.

Tekintse meg kvízünket!