– Bátran mondhatjuk: történelemformáló nagy idők tanúja volt. Gondolt arra, hogy megírja egy könyvben az emlékeit?

– Sokan biztattak erre, de őszintén szólva, nem gondolkodom ezen. A nyugdíjas létnek a nagy előnye számomra, hogy lehetőséget nyújt egyfajta kényelemre, a saját ritmusom megélésére. Most vagyunk túl egy lakásfelújításon, és végre elrendezhettem a könyveimet. Vagy ötezer kötetem van, és végre tematikusan, ábécés rendben sorakoznak a polcon, egy pillanat alatt megtalálok egy-egy keresett kötetet.

– Ha nem is írásban, de gondolatban azért bőven van mit visszaidéznie az elmúlt három és fél évtizedes közéleti szerepvállalásából. Ugorjunk vissza az 1990-es esztendőhöz!

– Elképesztően izgalmas, sodró lendületű volt az az időszak. Szinte véletlenül keveredtem bele az első fideszes csapatba. Elég aktív életet éltem akkoriban, innen ismertek sokan. 35 éves voltam, tele lendülettel, tenni akarással, így vállaltam a felkérést. Nem volt minta az önkormányzatiság hatékony működésére, akkor kellett mindent kitalálni, megalkotni. Nem volt szabályozva a közgyűléseken a felszólalások rendje és ideje. Voltak olyan hetek, amikor négy–öt közgyűlést is tartottunk, amelyek aztán az éjszakába nyúltak, iszonyúan hosszú hozzászólásokkal, mondjuk, ebben én is jeleskedtem. Nem volt számítógépes rendszer, így hihetetlen mennyiségű papír keletkezett a jegyzőkönyvekből. Elévülhetetlenek az érdemei dr. Czike Albert egykori alpolgármesternek a hatékony működés kialakításában.

– A közéleti tevékenység mellett a Vasvilla igazgatóhelyetteseként is helyt állt, és ne feledkezzünk meg a Várhely kulturális folyóirat szerkesztéséről sem!

– 1988-ban alakult meg a Vasvilla, ahol egy fiatal tantestületben lettem igazgatóhelyettes. Az iskola is rajtvonalról indult, mint az önkormányzat. Ki kellett alakítani a működés feltételeit, a szervezeti és működési szabályzatot. Ebben az időszakban még a két fiam is kicsi volt, szóval apaként is bőven akadt feladatom. De valahogy akkoriban nagyon sok minden belefért a nap huszonnégy órájába, így a Várhely folyóirat gondozása is, amelyet Sarkady Sándorral együtt szívvel-lélekkel végeztünk.

– Most pedig talán jut idő a szeretett olvasásra. Melyek azok az írók, kötetek, amelyeket az évtizedek múlásával is örömmel vesz a kezébe?

– Bölcsész diplomám van, és édesanyám is magyartanár volt, nagyon sok könyvünk volt otthon. Már általános iskolában is örömmel olvastam Jókai Mórt, mind a mai napig feltöltenek a regényei. Ugyanilyen csodálatos nyelvezettel ír Fekete István, hihetetlen, hogy mennyi bölcsesség és élettapasztalat van az írásaiban.

Tekintse meg kvízünket!