Sopron nem véletlenül vált katonavárossá az Osztrák–Magyar Monarchia idején – földrajzi elhelyezkedése és a vasúti közlekedés miatt stratégiai jelentőséggel bírt, a katonai logisztika szempontjából is kiváló támaszpontként szolgált.

1848–49 után a Magyar Királyi Honvédség újbóli létrehozását az 1868. évi XLI. törvénycikk szabályozta, ekkor azonban még a honvédségnek mindössze egyetlen tagja volt: gróf Andrássy Gyula. – A korszak fontos kérdése volt a kiváló és korszerű katonai ismeretekkel rendelkező, új honvédtisztképzés megszervezése – kezdte dr. Brummer Krisztián. – 1898-ban nyílt meg városunkban (a Soproni Egyetem jelenlegi főépületében) a magyar királyi Honvéd Főreáliskola, ami az egyik első magyar nyelvű, középszintű katonai oktatási intézmény volt hazánkban.


Dr. Brummer Krisztián

1922-től az egykori Károly-laktanyában folytatta a tevékenységét Magyar Királyi Rákóczi Ferenc Nevelőintézet elnevezéssel, később főreáliskola, majd 1941-től Magyar Királyi Rákóczi Ferenc Honvéd Gyalogsági Hadapródiskola, 1944-től pedig Magyar Királyi Egyesített Honvéd Gyalogsági Hadapródiskola néven működött.

Az iskola növendékei közül később többen ismertté váltak: például Erdélyi Tibor (1904–1983) költőt, katonát és irodalomszervezőt 14 évesen íratták be a hadapródiskolába. 1934-ben az iskola nevelőjeként kezdte meg szolgálatát. Versei, írásai és színdarabjai ekkor már rendszeresen megjelentek a soproni sajtóban. A Frankenburg Irodalmi Kör főtitkársága alatt (1936–1942) Sopront egy időre a magyar irodalmi élet egyik meghatározó vidéki központjává tette.

– A II. világháborút követően gyökeresen megváltozott az ország politikai és katonai berendezkedése – folytatta a helytörténész. – A szovjet megszállást követően a ­Horthy-korszak katonai intézményeit megbélyegezték.

1951. június 1-jétől már hivatalosan is új korszak kezdődött – a fegyveres erőt Magyar Néphadseregnek nevezték, a hadapródiskolák nem éledhettek újjá.

A hadapródiskola a hazaszeretet, a fegyelem, az önfeláldozás és a szolgálat eszményét közvetítette nemzedékeken át. – Az iskola nem csupán egy régi épület vagy egy volt intézmény neve, hanem egy lelki örökség, amely a soproni identitás része. Őrizni e hagyományt annyit jelent, mint emlékeztetni magunkat és gyermekeinket arra, hogy a szabadság és a nemzeti szuverenitás nem magától értetődő ajándék, hanem sokak áldozatának gyümölcse. Amíg emlékezünk rá, addig nem felejti el a város, és nem felejti el a haza sem – zárta dr. Brummer Krisztián.

Tekintse meg kvízünket!