Hazatért a kivételes ereklye
2025. 01. 29. | Laklia-Szilágyi AndreaA Storno-család és a régészet címmel új, időszakos kiállítás nyílt múlt héten a Soproni Múzeumnegyedben. A tárlaton egy egyedülálló relikviát is megte...
A soproni villamost 1900. május első napján adták át a forgalomnak.
Maga a vonal, melynek mentén 16 megállóhelyet jelöltek ki (ezek közül kettőt vasból készült kis váróbódéval láttak el, mégpedig a Pannónia és az Ikvahíd előtt), a korábban közlekedett omnibusz útját követte: Déli pályaudvar – Kossuth utca – Újteleki utca – Várkerület – Széchenyi tér – Erzsébet utca – Deák tér – Király utca (Mátyás király utca) – GYSEV pályaudvar.
„Utcáinkon vígan robog a villamos, jelzőharangja szokatlanul hangzik a kis városi csöndhöz szokott füleknek, forgalma melyet okoz, élénkséget kölcsönöz a különben nyugodt jellegű utcáinknak. Néhány napig divatban van, mindenki villamoson akar utazni, jószívű családapák megvillamosoztatják csemetéiket, a diákság fenséges mulatságképpen utazza el szabadidejét, s valakinek csak 6 krajcárja van, lesi, várja a megállóhelyeken a villamost. De mi lesz ezután, ha ez a láz megszűnik? Hisz jó dolog, de sűrűbben járjon, mert gyalog kétszer is odaérek, hova akarok. Ki kell a vonalnak bővülnie. Jó lesz, ha a Nádor felé kiépül, főleg lóversenyek alkalmával. De a Lőver is várja a villamost. A Hosszú soron, az Ógabona téren, a Balfi utcán is elkelne.” – tudósított a megnyitót követően a Sopron című lap. Az óhaj teljesült, ha nem is abban az irányban, mint amit az átadásnál javasoltak: 1903-ban ugyanis a fővonalat meghosszabbították a Déli pályaudvartól a Baross utca végéig, majd egy rövid életű szárnyvonal is épült a Pannónia Szállótól a Magyar utcán át a Győri úti vágóhídig. Az első hónapban a villamost összesen 60 ezer utas használta, és volt olyan vasárnap, amikor közel négyezer utasa volt, tehát mondhatjuk, hogy a villamosvasút Sopronban „bejött”, legalábbis egy ideig. 1922-ben azonban már több mint négymillió korona deficitet mutatott a főkönyv, úgyhogy a városi közgyűlés kimondta a villamos megszüntetését. 1923. május 31-én este egymás után befutottak a piros villamoskocsik a kocsiszínbe, s másnapra csak az üres sínek árválkodtak az úttestben.
„Megtörtént a kultúrbotrány, szégyentől égő arccal beszélhetünk csak róla, hogy a légszeszgyár után a városkultúra egy másik fontos eszközét, a villamosvasutat bunkósbotozta agyon a soproni kupaktanács. A bunkózásban elől járt a milliárdos borkirály, Klaber és a fia, továbbá Spitzer József és Lederer Bernát sokszoros milliomos bornagykereskedők, akik saját autóikon, fogataikon járnak, akiknek tehát nincs szükségük a villamosra, s akik voksukkal, naiv nyíltsággal bevallották, hogy csak azért vannak az üzembeszüntetés mellett, mert nem hajlandók a villamos deficitjének eltüntetéséhez harácsolt vagyonuk egyetlen morzsájával sem hozzájárulni.” – írta meg az alig több mint két évtizedet megélt soproni villamos nekrológját a Sopronvármegye 1923. május 30-i lapszáma.
Maga a vonal, melynek mentén 16 megállóhelyet jelöltek ki (ezek közül kettőt vasból készült kis váróbódéval láttak el, mégpedig a Pannónia és az Ikvahíd előtt), a korábban közlekedett omnibusz útját követte: Déli pályaudvar – Kossuth utca – Újteleki utca – Várkerület – Széchenyi tér – Erzsébet utca – Deák tér – Király utca (Mátyás király utca) – GYSEV pályaudvar.
„Utcáinkon vígan robog a villamos, jelzőharangja szokatlanul hangzik a kis városi csöndhöz szokott füleknek, forgalma melyet okoz, élénkséget kölcsönöz a különben nyugodt jellegű utcáinknak. Néhány napig divatban van, mindenki villamoson akar utazni, jószívű családapák megvillamosoztatják csemetéiket, a diákság fenséges mulatságképpen utazza el szabadidejét, s valakinek csak 6 krajcárja van, lesi, várja a megállóhelyeken a villamost. De mi lesz ezután, ha ez a láz megszűnik? Hisz jó dolog, de sűrűbben járjon, mert gyalog kétszer is odaérek, hova akarok. Ki kell a vonalnak bővülnie. Jó lesz, ha a Nádor felé kiépül, főleg lóversenyek alkalmával. De a Lőver is várja a villamost. A Hosszú soron, az Ógabona téren, a Balfi utcán is elkelne.” – tudósított a megnyitót követően a Sopron című lap. Az óhaj teljesült, ha nem is abban az irányban, mint amit az átadásnál javasoltak: 1903-ban ugyanis a fővonalat meghosszabbították a Déli pályaudvartól a Baross utca végéig, majd egy rövid életű szárnyvonal is épült a Pannónia Szállótól a Magyar utcán át a Győri úti vágóhídig. Az első hónapban a villamost összesen 60 ezer utas használta, és volt olyan vasárnap, amikor közel négyezer utasa volt, tehát mondhatjuk, hogy a villamosvasút Sopronban „bejött”, legalábbis egy ideig. 1922-ben azonban már több mint négymillió korona deficitet mutatott a főkönyv, úgyhogy a városi közgyűlés kimondta a villamos megszüntetését. 1923. május 31-én este egymás után befutottak a piros villamoskocsik a kocsiszínbe, s másnapra csak az üres sínek árválkodtak az úttestben.
„Megtörtént a kultúrbotrány, szégyentől égő arccal beszélhetünk csak róla, hogy a légszeszgyár után a városkultúra egy másik fontos eszközét, a villamosvasutat bunkósbotozta agyon a soproni kupaktanács. A bunkózásban elől járt a milliárdos borkirály, Klaber és a fia, továbbá Spitzer József és Lederer Bernát sokszoros milliomos bornagykereskedők, akik saját autóikon, fogataikon járnak, akiknek tehát nincs szükségük a villamosra, s akik voksukkal, naiv nyíltsággal bevallották, hogy csak azért vannak az üzembeszüntetés mellett, mert nem hajlandók a villamos deficitjének eltüntetéséhez harácsolt vagyonuk egyetlen morzsájával sem hozzájárulni.” – írta meg az alig több mint két évtizedet megélt soproni villamos nekrológját a Sopronvármegye 1923. május 30-i lapszáma.
Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás
A Storno-család és a régészet címmel új, időszakos kiállítás nyílt múlt héten a Soproni Múzeumnegyedben. A tárlaton egy egyedülálló relikviát is megte...