Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
A takarásból a fénybe
Kováts Adél (b) és Kováts Laura Rozália a soproni könyvbemutató előtt. Fotó: Filep István

„A múlt egy részét a könyv megírásakor letettem”

A takarásból a fénybe

| Huszár Judit | Városi hírek

„Ha meg kéne mondanom, hogy milyenfajta víz lennék, akkor azt válaszolnám: állóvíz. Olyan, mint a Balaton.” – egy sokatmondó részlet Kováts Laura Rozália Belső tenger – Rozi igaz története című könyvéből. A kötetet a Kis Könyves Éj című rendezvényen mutatták be Sopronban. A fiatal szerzővel és édesanyjával, Kováts Adéllal még a hivatalos program előtt beszélgettem.

– Melyikőtök izgul jobban, te, Adél vagy Rozi?

K. A.: – Persze, izgulok, de Rozi mindig csodálatos és mindig más. Ő ül majd kint a közönség előtt, szóval én úgyis tehetetlen vagyok. De maximálisan bízom benne, miért is ne bíznék? Szuverén személyiség, fontos, hogy tudja adni önmagát.

K. L. R.: – Ez a negyedik bemutató, de mindegyik különböző volt. A mostani Sopron miatt is fontos, hiszen anyunak itt rengeteg ismerőse van, ide kötik a gyermekévek. Ráadásul a Kis Könyves Éj a nívós rendezvények egyike, megtiszteltetés ezen szerepelni nekem, egykötetes szerzőnek.

– Lauraként ismert meg az ország, miért kezdted el használni a második keresztneved?

K. L. R.: – Laura és Rozi is megvolt bennem már a kezdetektől, de ahogy nőttem, úgy éreztem, hogy Rozi jobban illik hozzám. Az ember kamaszként keresi az identitását, változik. Így változtam én is, lettem Laurából egyre inkább Rozi.

K. A.: – Először nagy kihívás volt nekem, hogy Rozinak szólítsam a lányomat, sokáig előfordult, hogy a két keresztnevét felváltva használtam. De igyekeztem maximálisan tiszteletben tartani a kérését.


– Megváltozott az életetek azzal, hogy Rozi megírta a könyvét?

K. A.: – Négy évig írta Rozi a könyvét, kamaszként kezdte és felnőttként végzett vele. Én voltam az első olvasója, minden fejezetet nekem mutatott meg először. Olyan, mintha a könyv Rozi gyermeke lenne, én pedig a nagymamája vagyok. Fantasztikus érzés volt, amikor elmentünk Debrecenbe, a nyomdába, és láttuk, megérintettük az első borítókat. Tényleg megszületett valami, ami ráadásul nem öncélú, hiszen Rozi segíteni szeretne vele a sorstársainak. Ezzel a könyvvel most úgy érzem, hogy kilépett a fénybe.

K. L. R.: – Soha nem éltem takarásban, hiszen ismert emberek a szüleim. Viszont a könyv nagy szerepet játszott az önálló identitásom megtalálásában, a múlt egy részét letettem, mire végeztem az írással, felnőtté váltam. Nagyon sok mindent megtudtam saját magamról, és olyan dolgokba fogtam, amikre korábban nem is gondoltam. Például Facebook-oldalt vezetek, fotózom. Nagyszerű, de rémisztő is a felnőtt lét. Élvezem, hogy egyre több dologban önálló tudok lenni, de azt el kell fogadnom, hogy sok mindenben még mindig segítségre van szükségem. 

Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, színigazgató. Kapuváron született, kétéves koráig Csapodon élt családjával, majd Sopronba költöztek, itt érettségizett a Széchenyi-gimnáziumban. 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett–musical szakán. Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte, 1993-ban a Radnóti Miklós Színház tagja lett. 2016 februárjától a színház igazgatója. Férje Kováts Tibor balettművész.

Kováts Laura Rozália 1999. szeptember 27-én koraszülöttként jött a világra, egy fertőzés miatt veszélybe került az élete, az agykamrákból a víz elvezetéséhez söntöt kellett a fejébe helyezni. Életéről könyvet írt Belső tenger – Rozi igaz története címmel, mellyel sorstársainak is reményt, hitet szeretne adni. Ragaszkodott hozzá, hogy könyve végén legyen egy úgynevezett KÉK (Könnyen Érthető Kommunikáció) rész. Ez azoknak szól, akik nem képesek végigolvasni, mert a szövegértésben akadályozottak. Rozi KÉK ötlete úttörő, hiszen korábban ilyen magyarul még nem jelent meg.

Kapcsolódó cikkek