A Ferenczy János utca az egyik legfontosabb közlekedési útja az Újteleki városrésznek, amelyen az Ikva és Rák-patak közé, a külső városfaltól nyugatra eső területet értjük. Ennek a falnak nyomait megtaláljuk a piac környékén és a Patak utcában is. Az utca a korábban kiépült városrészt köti össze az újabbal, amelynek fő közlekedési útja a mai Lackner Kristóf utca. A Táncsics és a Kossuth Lajos utca találkozásánál található körforgalomtól egészen az Ikváig halad.

Az Ypszilon szó sok soproni számára ismerősen cseng: a találkozási helyként szolgáló kereszteződést még ma is így emlegetik, és „y” betűvel írták. Az ott álló épület (Knedlburg vagy Gombócvár) hivatalosan a Mező utcához tartozik, de szerves részét képezi a Ferenczy János utca középső szakaszának.

Sopron iskolaváros címéhez ez az utca nagyban hozzájárult. A Gárdonyi-iskola helyén volt az irgalmas nővérek zárdája. A vendéglátó és a Benedek-kar épületében női felsőkereskedelmi iskola, óvónőképző és internátus működött. Az 5-ös szám alatti épület az Isteni Megváltó leányai Szent József Intézete nevet viselte. Az avatási ünnepségen (1928) gróf Klebelsberg Kuno vallási és közoktatási miniszter is díszvendég volt. A háború után az irgalmas rendet feloszlatták, majd 1956-tól óvónőképzőt indítottak a helyén.

Az egykori kádfürdő a Ferenczy János utca 2. szám alatt várta a tisztálkodókat egészen 1970-es megszűnéséig. Ekkor még sokaknak nem volt fürdőszobájuk, és hetente egy-egy alkalommal felkeresték a kádfürdőt. Később a Soproni Sporthivatal otthona lett, de sportorvosi rendelő és később munkaügyi központ is volt itt.

A környéken található még az Aranykapu óvoda és a Vasvilla. A Wanek kenyérgyárból eredeztethető Sopron kenyérgyára, amely a Sütőipari Vállalat üzeme volt a Ferenczy János utca 58. alatt. A 30-as számú házban Sterbenz Károly élt, innen indult a szívének kedves helyeket megrajzolni és megfesteni.

A Ferenczy János utca történetét Bolodár Zoltán, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.

Ferenczy János (1879–1944): Völcsejen született, a soproni szociáldemokrata mozgalom ismert alakja, egykori szakszervezeti vezető. Arra törekedett, hogy a munkásokat a kocsmáktól a természetbe vigye. Fontos szerepe volt a Természetbarátok Turista Egyesületének megalakulásában. Németországi koncentrációs táborban halt meg. Halála után – már 1945-ben – róla nevezték el a korábban Klebelsberg Kuno nevét viselő közterületet.

Az utcasorozatban megjelent írásokat ezen az oldalon gyűjtöttük össze.