A Tiefenweg dűlőben elterülő, a helyiek által csak Kis Mélyútnak hívott utcát 2009-ben nevezték el Gombocz Endréről. Itt – szintén 2009-ben – emléktáblát is avattak a természettudós–botanikus tiszteletére. A Gombocz Endre utca kiindulópontja régebben a Bástya utca volt, azonban az elkerülőút megépítését követően már a Storno Ferenc utca és a Koronázódomb elnevezésű út csomópontja lett a kezdete. Az új Szent Mihály-temető oldalában haladó Nagy Mélyúttal szőlőket ölelt körbe, és a várostól távolabbi végében egykor homokbánya is működött.

A város feletti területeken már a 16. századtól folyamatosan megtalálhatóak voltak a polgárok szőlői, később pedig gyümölcsöskertjei, szántói. A fejlődés következtében ezek a területek fokozatosan nyaralóhelyekké váltak. A Gombocz Endre utca környéke a Lövérekhez hasonló fejlődésen ment keresztül: a 19–20. század fordulóján kerti házak sokasága emelkedett ki, ahol a szabadidejét tölthette aktív pihenéssel a tulajdonos. A hétvégi telket később szívesen választották állandó lakhelynek, így családi házak emelkedtek, és lakóövezetté vált a terület. A körzet képe vegyes, manapság is találunk családi házat, kerti lakot vagy szőlőt is errefelé.

Mára feledésbe merült, de a Gombocz Endre utca torkolatában állt egykor a „festők padja”, ahonnan számos festőművész és fotográfus örökítette meg a város látványát. Sterbenz Károly például 1979-ben itt készítette Szüreti kocsi című festményét. A kép bal szélén a padon meghúzódva önmagát is megörökítette. Bár egy eltűnt világ emlékképeit láthatjuk a képen, és az elkerülőút megépülésével a „festők padja” mesebeli történetté vált, azonban a 2022-ben a Koronázó-dombon megnyílt pihenőpark és kilátóterasz méltó emléket állít az egykori legendás helyszínnek.

A Gombocz Endre utca történetét Bolodár Zoltán, a Soproni Múzeum munkatársa mesélte el.