Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
A vadmadarak éltetik
– Fontos számomra, hogy nem néhány évig tartó projektekben veszek részt, hanem több évtizedes kutatásokat, monitoringokat hívtam életre – nyilatkozta lapunknak prof. dr. Faragó Sándor. Fotó: Filep István

Prof. dr. Faragó Sándor: Több évtizedes út vezetett az akadémiai tagságig

A vadmadarak éltetik

| Köves Andrea | Városi hírek

A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották prof. dr. Faragó Sándort, a Soproni Egyetem rector emeritusát, aki 2007 óta az MTA doktora. Mindez eddigi pályafutása csúcsának tekinthető.

– Professzor úr, gratulálok az elismeréshez, ami annak fényében még kimagaslóbb, hogy Ön az első vadbiológus, aki akadémikus lett, illetve 200 év alatt ez a 12. alkalom, hogy erdőmérnökként válik valaki akadémikussá.

– Jól esik, hogy a megválasztásom óta sok gratulációt kapok. Több évtizedes út vezetett idáig: 45 esztendővel ezelőtt szereztem meg az erdőmérnöki diplomámat itt, Sopronban, ez alatt folyamatosan végeztem kutatásokat a vadbiológia és vadgazdálkodás területén. Fontos számomra, hogy nem néhány évig tartó projektekben veszek részt, hanem több évtizedes kutatásokat, monito­ringokat hívtam életre.

– Melyek azok a területek, amelyeket a legfontosabbnak tart a kutatásai közül?

– A legkorábbi a túzokvédelemmel kapcsolatos projektem, amely fajt közel 50 esztendeje folyamatosan kutatom. Hazánk egyik legizgalmasabb területe a vízimadarak szempontjából a Fertő tó: nagyon sok faj és viszonylag nagy mennyiségben fordul itt elő, ez az egyik kulcsterülete az országos vízimadár-felméréseinknek. Az unikálisnak számító Lajta Project is három évtizede folyik, amely a Lajta–Hanság Zrt. területén vizsgálja a vadvilágot és annak környezetét.


– Publikációinak a száma meghaladja a 700-at, és 36 könyv fűződik a nevéhez. Szoros időbeosztással élhet…

– Valóban összetett tevékenység a kutatás, hiszen az első lépés az információszerzés, adatgyűjtés időszaka, aztán jöhet az összegzés: az adatok feldolgozása, rendszerezése, ami a monotonabb, de nagyon fontos része a munkának, ezután következik a publikálás időszaka. Amikor 16 éven keresztül rektor voltam, sem hagytam fel a kutatással, ami csak úgy működhetett és működhet, hogy családomtól, feleségemtől minden támogatást megkapok.

– Hazánkban kevesen tudnak olyan sok mindent a vonuló vízimadarakról vagy éppen a túzokról, mint amennyit a professzor úr. Miért pont ez a terület fogja meg évtizedek óta?

– Aki szereti a természet ezer arcát, annak nincs két egyforma nap a terepi vizsgálata során. Megunhatatlan élmény egy-egy túzokkakas dürgését közelből látni. Legutóbb akkor éltem meg testközelből a természet fintorát, amikor három parlagi sas legyűrt egy óriás túzokkakast. Igazi dilemma ez a védelem számára, mert mindkettő fokozottan védett madár. Nagy eredménynek tartom, hogy a Mosoni-síkon nemrégen még száz alatt mozgott a túzokállomány, de koordinálásunkban, nemzetközi összefogás eredményeképpen már 500 feletti ez a szám a régióban.

Kapcsolódó cikkek