Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

A vértanú püspök legendája
A Pihenőkeresztet ott állították, ahol a legenda szerint Szent Quirinus megpihent. A városrész a keresztről kapta a nevét. Fotó: Filep István

Emlékek útján – A szőlőbe tartó gazdák is megpihentek a keresztnél

A vértanú püspök legendája

| Munkatársunktól | Városi hírek

Sopron gazdag történelme sokakat érdekel – sorozatunkban a különböző városrészek kialakulásáról, elnevezéséről, érdekes históriáiról írunk. Ezúttal a Pihenőkereszt titka – mítosza – tárul fel.

A városrész nevét a Pihenőkeresztről (Rastkreutz) kapta, amelynél a hagyomány alapján Szent Quirinus megpihent.

A legenda szerint Quirinus a dél-pannóniai Siscia (Sziszek, Horvátország) püspöke volt. Megtagadta a pogány tömjénáldozat bemutatását, ezért börtönbe vetették. Néhány nap múlva a katonák Pannónia helytartójához, Amantiushoz vezették, aki akkor Scarbantiában (Sopron) tartózkodott, és a mai Balf kénes fürdőjébe indult. A történeti feljegyzések úgy szólnak, hogy Scarbantia határában a megbilincselt Quirinust kísérő százados pihenőt rendelt el. (A püspök és kísérői ugyanis követték a helytartót). Futótűzként terjedt a hír a város keresztényei között, és jámbor asszonyok azonnal a szent életű püspök segítségére siettek. Kezén és lábán bekötözték bilincstől feltört sebeit, étellel, itallal kínálták. A püspök megáldotta az élelmet, és lehulltak róla a bilincsek. A helytartó végül kihallgatta Quirinust, és vízhalálra ítélte 309-ben.

Nagy Konstantin császár 313-ban a milánói ediktumban (uralkodótól kibocsátott rendeletet) megszüntette a keresztényüldözést, és megengedte, hogy Krisztus követői szabadon gyakorolják vallásukat.

A scarbantiai hívek megjelölték Szent Quirinus pihenőhelyét, ahol a XIII. századtól a Pihenőkereszt hirdeti a vértanú püspök emlékét.

A feljegyzések szerint a keresztnél még a XX. században is sokszor megpihentek a szőlőkbe gyalogosan igyekvő gazdák. Valójában a nevében szereplő Rast, vagyis pihenés szó inkább Recht értelemben, jogként áll. Egy olyan helyet jelent, ahol a polgárok megbeszélték a közös földek használatát.

Ahogy az Aranyhegyen, úgy a Pihenőkereszt térségében is a rendszerváltás után épültek az első családi és társasházak. Az eltelt idő alatt pedig szinte egy teljes városrész nőtt ki a földből.

Az írás elkészítésben közreműködött dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője.

Kapcsolódó cikkek