Csak nevében nyugdíjas...
2024. 03. 06. | Szilágyi AndreaA szellemi műveltség fenntartása idősebb (és persze fiatalabb) korban is fontos része életünknek. Erre hívja fel a figyelmet a Pedagógus Nyugdíjasklub...
A nagypapa egykor megalapította, azután államosították, majd az édesapa visszaszerezte, a fiú pedig újranyitotta. 30 éve várja a vendégeket a régi-új Perkovátz-Ház. A tulajdonossal, Perkovátz Tamással beszélgettünk.
– Hogyan indult a pályája?
– Minden szerettem volna lenni, csak vendéglős nem, eszembe sem jutott! Szóba jött szüleim után a jogi és a közgazdasági pálya, de az építészmérnöki is. Édesapám egyszer azt mondta, „Fiam, a műszakiaké a jövő!” – így kerültem a faipari mérnöki karra. 1982-ben már mint végzett mérnök a budapesti Lignimpex Külkereskedelmi Vállalatnál helyezkedtem el, és ott szereztem meg második diplomámat is. 5 évig éltem a fővárosban, de amikor édesanyám megbetegedett, hazajöttem, és az Elzett kereskedelmi és értékesítési osztályának vezetője lettem.
– Mindeközben a vendéglő?
– 1924-et írtunk, amikor nagyapám megalapította a vendéglőt, amit 1951-ben államosítottak. 1957-ben aztán az apámnak köszönhetően újra családi kézbe került: kényszerbérleti szerződés terhelte a házat, de jogilag visszaadták nekünk. ’89-ben mondhattuk fel ezt a szerződést, akkor még úgy gondoltuk, bérlőnek adjuk ki. 1992 márciusában ismertem meg a budapesti John Bull Pubot, és rögtön tudtam, hogy ez az igazi, ezt szeretném csinálni. Eljöttem az addigi munkahelyemről, a magam ura lettem, valóra válthattam az elképzeléseimet.
– 1992. december 6-án nyitottak meg, akkor még a franchise részeként.
– Ha belegondolok, borsódzik a hátam. Márciusban döntöttünk, decemberben, édesapám születésnapján pedig nyitottunk. Kiváló munkatársak csatlakoztak hozzánk, Schöll Péter 23 éven át üzletvezetőként állt mellettem, Rákóczy László 17 évig volt konyhafőnök. És most is kiválóak a kollégáim Kluk Ani teremfőnökömmel és Brenner Csabi konyhafőnökömmel az élen. Én soha nem főztem, ha nekem kellene valamit elkészíteni, tönkremennénk. 30 év távlatából már tudom, a vendéglátás nemcsak erről szól.
– Hanem miről?
– A vendéglő nem egy etetőhely. Az a lényeg, hogy aki betér hozzánk jól és otthonosan érezze magát. Persze fontos, hogy legyen minőségi konyha és kiszolgálás, de mindezek csak részei az egésznek. Szeretni és szolgálni kell a vendéget, mindenek előtt a helyi közönséget. Nagyapám hagyományait követve azért dolgozunk, hogy a Perkovátz-Ház a soproniak és a környékbeliek vendéglője legyen.
Perkovátz Tamás 1958-ban született Sopronban. Okleveles faipari mérnökként végzett a Soproni Egyetemen, majd külkereskedelmi üzemgazdász diplomát is szerzett. A Perkovátz-Ház tulajdonosa, mely 1998 óta otthont ad a kéthetente megrendezett kvízjátékoknak és olyan helyi civil szervezeteknek, mint a Lions Club Sopron, a Rotary Club Sopron, a Kitaibel Pál Természettudományi Asztaltársaság, a Helytörténészek Baráti Köre és a Perkovátz-Ház Baráti Köre. 2004 óta a fraknói gyalogtúrák és az adventi koszorúprogram szervezője.
A szellemi műveltség fenntartása idősebb (és persze fiatalabb) korban is fontos része életünknek. Erre hívja fel a figyelmet a Pedagógus Nyugdíjasklub...
Pénteken kezdődött a csökkentett kiszerelésekre vonatkozó, kötelező tájékoztatás a boltokban – hívta fel a figyelmet a Nemzetgazdasági Minisztérium (N...