Családi kötődése révén vadgazdamérnök, több mint tíz évet mégis a banki szektorban dolgozott Kricsik György órás. – Az élet így hozta, és szép karriert is futottam be a bankban, de a stressztől és a visszajelzések hiányától kiégtem – mesélte. – Ez a munkakörnyezet megkövetel egy bizonyos öltözködési stílust. Egyik kollégám egyszer megjegyezte: „Ne ilyen órát vegyél fel, ha ilyen elegánsan öltözöl!”.

Ezzel a mondattal kezdődött: György elkezdte beleásni magát a mechanikusan működő órák világába, egyre többet vásárolt belőlük, és tudott meg róluk. A budapesti Hantos órásműhelyben mind gyakrabban fordult meg, ahol a tulajdonos észrevette lelkesedését, és megkérdezte: „Nincs kedved nálam dolgozni?”. Volt, így ma már látható, ez is egy sorsdöntő mondatnak bizonyult. – Gyerekkoromban nagyon „röghöz kötött” voltam, nem mertem változtatni, váltani – folytatta a szakember. – Az utóbbi években viszont annyi szerencsés véletlen történt velem – köztük az is, hogy az órás képzésre a jelentkezési határidő lejárta után vettek fel –, hogy badarság lett volna meghátrálni.

Műhelyében svájci mechanikus, modern és vintage (40–50–60-as évekbeli) órákat javít, szervizel, felújít, vintage órákat restaurál, valamint polírozással és tokfelújítással is foglalkozik.

Egy alapszerkezet, amelynek csak időmérő funkciója van, mintegy 100 alkatrészből áll, ehhez még különböző funkciók tartozhatnak, így ez a szám bővülhet. Szervizelésük minimum 2–3 óra, de több nap vagy akár hét is lehet. – Ebben a szakmában folyamatos fejlődésre van lehetőség, mindig előre kell gondolkozni – zárta Kricsik György. – Nem tankönyvből tanuljuk meg, hogyan szedjünk szét úgy egy órát, hogy ne okozzunk benne kárt. Ehhez sokkal inkább kell türelem és alázat, mint kézügyesség.