Hazatért a kivételes ereklye
2025. 01. 29. | Laklia-Szilágyi AndreaA Storno-család és a régészet címmel új, időszakos kiállítás nyílt múlt héten a Soproni Múzeumnegyedben. A tárlaton egy egyedülálló relikviát is megte...
Gondatlanságból keletkezett tűzvész miatt 1728-ban leégett a Szent Mihály-templom tetőzete, de az egész épületben súlyos károk keletkeztek.
A felújítás részeként a konvent megbízásából új főoltárképet is rendeltek, így került a templomba Bartolomeo Altomonte (1694–1783) osztrák festőművész képe, melyen „Szűz Máriát, a kereszténység török elleni harcának égi patrónáját, Magyarország Nagyasszonyát örökítette meg harci jelenetben”. A konvent a Szép Bernát alapítványból annak idején 300 forintot fizetett az alkotásért, a számadáskönyvébe Martin Altomonte néven jegyezték be, a festmény bal alsó sarkában olvasható jelzés azonban: „Bartho. Altomonte Invenit et pinxit 1739” kétségtelenné teszi, hogy nem az apa, hanem a fia művéről van szó. Magát a főoltárt csak 1752-ben állították föl, ekkor nyerte el első helyét a Bartolomeo kép, majd elkezdődött évszázados vándorlása, hisz 1864-ben a barokk főoltárt elbontották, és a festmény csaknem egy évszázadra a katolikus konvent dísztermébe került.
Az 1950-es években visszavitték a Szent Mihály-templomba, majd 1976-ban restaurálták, és ezt követően a Magyar Nemzeti Galériában helyezték el. Az oltárkép a közelmúltban került vissza a templomba, ahol jelenleg az északi mellékhajó falát díszíti. A festményen Szent Mihály lángcsóvával fenyegeti a kép alsó részén megfestett török harcosokat. A távolban egy csatajelenet látható: tornyos, bástyás vár előtt futva menekülő törökök apró figurái, kékeslila füstgomolyagba burkolva. A kép leginkább hangsúlyos részlete a Szent Mihály haragjától földre sújtott törökök csoportja, a fölöttük látható két kis angyallal.
Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás
A Storno-család és a régészet címmel új, időszakos kiállítás nyílt múlt héten a Soproni Múzeumnegyedben. A tárlaton egy egyedülálló relikviát is megte...