Hazatért a kivételes ereklye
2025. 01. 29. | Laklia-Szilágyi AndreaA Storno-család és a régészet címmel új, időszakos kiállítás nyílt múlt héten a Soproni Múzeumnegyedben. A tárlaton egy egyedülálló relikviát is megte...
Régi felvidéki család sarjaként Boleman Géza Selmecbányán született 1876-ban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Brassóban és Budapesten végezte, majd 1894-ben iratkozott be a budapesti Műegyetem gépészmérnöki karára.
Itt nagy hatással volt rá Zipernowsky Károly professzor, a transzformátor egyik feltalálója és a magyar villamosipar megteremtője. Már műegyetemi hallgatóként beszélt németül, franciául és angolul, olvasta a külföldi szakirodalmat, és pályadíjat nyert elektrotechnikai fizikából.
A mérnöki oklevelének megszerzését követően a Ganz-gyár villamos osztályának lett a mérnöke, ahol Bláthy Ottó vezetésével megismerkedett az elektrotechnika gyakorlati oldalával is. Bánki Donát hívására került vissza alma materébe, ahol a gépszerkezettani tanszéken lett tanársegéd, egyik kollégája pedig Asbóth Oszkár, a helikopter feltalálója.
Huszonnégy éves volt mindössze, amikor már komoly szakmai múlttal dicsekedhetett, ezért visszahívták szülővárosába, a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémiára tanársegédnek. 1904-től megbízták a fizika–elektrotechnika tanszék vezetésével. Amikor a trianoni döntést követően a főiskola Sopronba költözött, itt is mintaszerűen megszervezte a tanszékét, és folytatta az oktatást egészen 1948-ig, nyugalomba vonulásáig, miközben két alkalommal is rektornak választották.
Otthon volt a klasszikus zene világában, egyetemi évei során az egyetemi zenekar első fuvolása lett. Később lövéreki otthonában hallgatta szívéhez nőtt lemezeit, leginkább Bach, Händel, Beethoven, Rossini és Csajkovszkij műveit.
Boleman Géza professzort 1961. december 21-én kísérték utolsó útjára a soproni Szent Mihály-temetőbe. Sírjánál Sébor János professzor e szavakkal búcsúzott volt kollégájától: „Te nemcsak tudós voltál, hanem a szó legszorosabb értelmében vett igaz ember, akiből mindig szeretet áradt embertársaid felé. A te nemes egyéniséged szeretetet váltott ki mindenkiből! Rólad elmondhatjuk, hogy mindenki, aki ismert, a legnagyobb tisztelettel és nagyrabecsüléssel nézett fel Rád, míg éltél, s néz rád változatlanul holtod után is!”.
1966-ban felállított, mészkőből készült mellszobra (mely magán viseli az elmúlt hat évtized környezetszennyezési és időjárási viszontagságait) alkotója Kalló Viktor (1931–2014) Munkácsy-díjas szobrászművész volt.
Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás
A Storno-család és a régészet címmel új, időszakos kiállítás nyílt múlt héten a Soproni Múzeumnegyedben. A tárlaton egy egyedülálló relikviát is megte...