Nyelvtanulás, kalandkeresés és idegen kultúrák megismerése iránti vágy – általában ez motiválja az idegen országban egy teljes tanéven át „szerencsét próbáló” diákokat. Sopronban szinte minden évben vendégeskedik 5–10 tanuló a világ távoli pontjairól. A cserekapcsolatokat megszervező AFS a Vöröskereszt után a második legtöbb önkéntest foglalkoztatja a világon.

Nyelvtanulási lehetőségnek indult

– 2013-ban még a Fáy-iskolában találkoztam először más országokból, Mexikóból és Costa Ricából érkezett fiatalokkal, egyből megtetszett ez a fajta nyelvtanulási lehetőség – mondta el a Soproni Témának Horváth Sza­­bina, aki évek óta önkéntesként tevékenykedik a szervezetnél. Szinte azonnal nekiállt angolul tanulni, hogy hatékonyan segíthesse a városba érkezőket. – Részt vettem egy úgynevezett „basic tréningen”, ahol megismerkedtem az AFS alapjaival. Kezdetben szórólaposztásokat vállaltam, később programszervező lettem. Ez azt jelenti, hogy nekem kell összeállítani programokat a nemzetközi csapat szabadidejére. Eleinte Sopronban és a környéken tartottunk palacsintapartit, kempingeztünk, tú­­ráztunk, sütögettünk. Később országos szinten is nekiálltam önkénteskedni, aminek köszönhetően – érdekes módon – a sa­­ját kultúránkról is sokat tanulok. Például a szüretelés nekem is legalább akkora élmény volt, mint egy thai lánynak.

Szabina programszervezőből úgynevezett „őrangyal” lett, ami olyan az ide érkező cserediákoknak, mint egy nagyon jó barát, akit bármilyen ügyes-bajos gond­­­­dal megkereshetnek. – Előfordult, hogy néhányan eltévedtek, lekésték a vonatot vagy elhagyták a bőröndjüket. Ahol tudtam, segítettem. Egyébként a kulturális különbségek számos vicces szituációt eredményeznek. Egy mexikói például furcsállja, hogy mi, magyarok télen, a mínusz fokokban papucs helyett cipőben járunk az utcán, és megszárítjuk a ha­­junkat. Ná­­luk ez nem szokás – igaz, ott mínusz fokok sem igen vannak –, de egy idő után elfogadják az itteni dolgokat, és a ta­­név végére egész jól megtanulnak magyarul is.

„Hivatásos” fogadószülő

Gregus Gabriella szinte már „hi­­vatásos” fogadószülőként is­­tá­­polja az ideérkező cseregyerekeket. 2005-ben a fia angol ta­­nu­­­lását szerették volna egy kül­­­­­földi tanévvel fejleszteni, ek­­kor találkoztak először az AFS-szel. – A fiam Dániát választotta, a kinn töltött idő alatt angolul és dánul is megtanult, azóta már elhelyezkedett, és a dán lett a munkanyelve – mesélte Gabriella. – Ha­­zaérve ő is önkéntes lett, és ő kezdeményezte az AFS soproni alszervezetének megalapítását, ami azóta is működik. Mivel nagyon jól érezte magát Dá­­niában, elhatároztuk, hogy mi is fogadószülők leszünk, hi­­szen így is lehetőség nyílik idegen nyelv és kultúrák megismerésére. Már többen is megfordultak nálunk, legutóbb egy ecuadori kislányt fogadtunk egy tanévre. Mindenki nagyon jól érezte magát nálunk, a kislányom pedig a ná­­lunk lakó cserediákoktól tanult meg angolul.

Horváth Szabinát és Gregus Gabriellát Csíkos Zita ajánlotta:

„Gregus Gabriellának köszönhető, hogy Sopronban is működik az önkéntes cserediák-mozgalom. Az elmúlt tíz évben folyamatosan fogadtak külföldi tanulókat, s segítik több önkéntes munkáját is. A most érettségiző Horváth Szabina a többi tanuló példája lehet. Programokat szervez a cserediákoknak, segít nekik beilleszkedni a soproni közösségbe.”

Lapunk továbbra is keresi a hétköznapi hősöket. Szerkesztőségünk fennállása óta ugyanis elkötelezett a soproni emberek bemutatása mellett. Ezt a vállalásunkat a jövőben is tartjuk, sőt szélesíteni kívánjuk újabb és újabb olvasóink megismertetésével. Olyan embereket keresünk, akik szűkebb–tágabb környezetükben valamiért kiérdemelték a körülöttük élő emberek szeretetét, tiszteletét. Lehet ő egy nagymama, másokon segítő ezermester vagy segítő tanácsadó, egy közösség szervezője vagy aktív tagja. Ha ismernek ilyen embert a környezetükben, írják meg nekünk, hogy ki ő, hogy érhetjük el, és hogy miért olvasnának róla örömmel a Soproni Témában! Leveleiket a szerkesztoseg@sopronitema.hu címre várjuk!