Mindig hosszú, hercegnős frizurát szeretett volna, meg rózsaszín szoknyát, de a hétköznapokban egyik sem volt praktikus. A haját általában rövidre vágatta az anyukája, az oviba nadrágban járt. Ahogy én is. Azért akadt egy-két nap, amikor átváltozott. Emlékszem, az egyik farsangon ő volt a királylány, még kopogós cipő is került a lábára. Akkor boldognak láttam. De a hétköznapokban sokszor magányosnak. Egyedül játszott az udvaron, könyveket olvasott és festett. Fel sem tűnt már. Olyan természetes volt, hogy magányos, mint az, hogy Gyula bácsival hangosan kell beszélni. Ezt mindig azzal magyarázták a felnőttek, hogy pék volt. Már magam is felnőtt lettem, amikor először kételkedtem a korábbi evidenciában: tényleg megsüketülnek a pékek?

De most hagyjuk Gyula bácsit! Sokáig nem tudtam, hogy miért magányos a kislány. A szülei szerették, később barátai is lettek, megtanult idomulni a különböző közegekhez, már nem lógott ki a sorból. Aztán egyszer elmesélte. Mindketten felnőttek voltunk már, és nosztalgiáztunk.

A királylányság mellett volt még egy nagy vágya: szeretett volna pingpongozni az apukájával. Ő állítólag korábban ügyes játékos volt, és többször meg is ígérte, hogy megtanítja játszani. Csak előtte gyakorolnia kellett. Az ütővel pattogtatni a labdát. Egyedül. Hónapokig, évekig csinálta. Egy idő után már csukott szemmel is. De az apja soha nem vitte el pingpongozni. Aztán feladta. Eltette valahova az ütőket, nem is gondolt rá.

Amikor karácsony után beszéltünk, akkor büszkén újságolta, hogy van valaki az életében. El akarja vinni pingpongozni, már meg is kapta tőle az ütőket és a labdákat. Vele örültem, de kicsit féltettem is. Először nem értettem pontosan, hogy miért. Aztán rájöttem: asztalt vagy terembérletet nem kapott. És időpontot sem beszéltek meg, hogy mikor lesz az első asztaliteniszezés.

Már nem szőke, és nem is kislány. De a labdát pattogtatja az ütővel. Most is egyedül. Régóta. Akár csukott szemmel is. Talán most már nem sokáig. Talán felnyitja végre a szemeit, keres egy jól zárható fiókot, és elteszi az ütőket. Szerintem jobb lesz így…