Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  

Jegyzet

Élet vagy halál?

| Horváth Ferenc | Városi hírek

Sohasem hittem volna, hogy ezt a kérdést bármilyen összefüggésben valamikor is felteszem, különösen nem a nyilvánosság előtt. Most mégis megtörtént, mert a járvány nemzetközi és hazai adatai ezt nagyon is indokolják. Igen, mert ma már igazából nem az a kérdés, hogy megfertőződünk-e, hanem az, hogy túléljük-e a járványt.

Ez utóbbira csak akkor van reális esélyünk, ha beoltatjuk magunkat. Egyszer, kétszer, háromszor, s talán szükség lesz egy negyedikre is. Hogy ez túlzás? Nem hiszem. Ha nem fogadjuk el a szakemberek véleményét New Yorktól Moszkváig és Pekingtől Ottawáig, ha nem hiszünk Karikó Katalinnak, akkor gondoljunk csak azokra az ismerőseinkre, sportolókra, művészekre, akik valamilyen ok miatt nem vették fel az oltásokat, és súlyos állapotban kerültek kórházba!

Az sajnos tény, hogy az áldozatok az idősebbek közül kerülnek ki, de a vírus senkit sem kímél. Hagytak itt bennünket fiatal, életerős emberek és egészen kicsi gyerekek is. A helyzet azért (is) kétségbeejtő, mert van megoldás, bőven van vakcinánk, és elérhetnénk 90 százalékos vagy annál is magasabb átoltottságot. De lassan, nagyon lassan emelkedik az első oltások száma. Igaz, az oltási hét sikeres volt, nem véletlenül hosszabbították meg, azonban nem nyugodhatunk meg. Most még mi dönthetünk, hogy az előttünk álló hetekben, hónapokban milyen életünk lesz. Viszonylag szabad vagy zárásokkal, kijárási tilalommal terhelt. Ezt szeretnénk? Nem hiszem, mert már megtapasztaltuk, hogy milyen a bezártság, milyen, amikor szünetelnek a szolgáltatások, a gyerekek pedig otthon tanulnak, amikor nem utazhatunk. Jelenleg a negyedik hullámmal küzdünk, de ne legyenek kétségeink: ha nem lesz közel 100 százalékos az átoltottság, jön az ötödik is.

Mi még viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk a magunk 60 százalékával és korán elkezdett harmadik oltással, de a vírusmutánsok képesek felülírni eddigi ismereteinket és tapasztalatainkat. Jó lenne elkerülni a még szigorúbb intézkedéseket. Jó lenne nem Ausztria sorsára jutni, jó lenne elkerülni, hogy általánosan is kötelezővé tegyék az oltást. És nem azért, mert bizonyára akadnának olyanok, akik alaptörvény-ellenesnek ítélnék, hanem azért, mert bízunk egymásban, hogy tudjuk és értjük, hogy felelősek vagyunk nemcsak önmagunkért, hanem családunkért, szűkebb és tágabb környezetünkért. Az oltás tehát ne kötelező kényszer legyen, hanem felismerésen alapuló önkéntes vállalás. Így lesz-e? Nem tudom, de ha a rosszabb forgatókönyv valósulna meg – véleményem szerint –, elkerülhetetlenné válik a kötelező oltás elrendelése. Amennyiben nem, akkor vállalnunk kell egy esetleges újabb járványhullám minden ódiumát, de félek, azok háborognak majd a korlátozások ellen leghangosabban, akik oltatlanok maradtak. 

Kapcsolódó cikkek